Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Források, kútfők, töredékek - Pajkossy Gábor: Kossuth kritikai töredékei az első reformországgyűlés első napjaiból
rab, szégyenli [hogy] rabsága felől mások tudjanak - a publicitás által kifejlő közvélemény biztosabb garantia, mint az instructio és esküvés, ez tartja egy kezében a polgári érdemkoszorút, melyre vágyni oly ingeres, más kezében azon ostort, melynek megkérlelhetlen csapásai előtt sok hatalmas embert látott már a világ szégyennel s a nemzetek átkával tetézve magas állásáról leszállani. - Aki szabad akar lenni, tudjon mindenekelőtt igazságos lenni. - A 2-ik kérdés feletti vitatásból csak azt láttam, hogy [2] a magyar könnyen hévül, könnyen hűl - oly kimondhatatlan lelkesedéssel fogtak a dolog pártolásához, azt lehetett gondolni, hegyeket dönt völggyé ezen egyesült akarat. Dubraviczky szépen mondá: „ha valaha kételkedtem volna, most meggyőződnék, hogy a nemzeti életben minden elvetett kis mag időjártatva gyümölcsöt hoz [?]” mily lelkesedés fejlett ki az 1830ki szikrából! s szép s azon pillanatban, midőn mondatott, igaz is volt - de egy pár óra alatt csendesedtek az indulatok - a megalapított művet életre kellett hozni, módokrul kellett gondolkozni, s mi lett a resultatum? semmi. - Közlélekkel törvénytelennek declarálják a censurát, s mégis elijed tőle egy törvényhozó test, elijed akkor, midőn nem szabad vitatásokat, bírálatokat, hanem csupán száraz factumot, önnön factumát centrális felvigyázat alatt s így nem féketlenül kívánná a közönség elebe juttatni, nem mer a censurával megvívni, mert nem reményi győzni, nem bízik önnön erejébe, s hatalmát jussaival egyenlő méltóságra nem képes emelni. Bőthy azt mondá: „mutassuk meg, hogy győzni tudunk”, én tudom, ez derék, meleg, bátor szívből eredt - mégis azt kell mondanom: szegény ábrandazó! bár úgy volna! aki győzni akar, annak nem kell előre kétségben esni, aki azon meggyőződéssel megy a harcba, hogy meg fog győzetni, az már meggyőzetett. II. Decemb. 26. A kerületi üléseknek is lesz tehát naplókönyve, az ottani érdekes tanácskozásoknak rendje, az elveknek minden oldalú megvitatása többé el nem vész egészlen a nagy publicumra nézve - ezeknek lehető olvasása talán néműleg ki fogja falusi hazánkfiait azon tespedt inertiából ragadni, amely nem engedi, hogy a világnak ama mákszemnyi részén kívül, amely bokros pipafüsttől környékezett meleg kályhájoktól a szérűskertig s az akolig terjed, más egyéb akármi felől interessálódjanak, s ha legalább elkezdenek interessálódni, már el van hintve a minden hatalmak hatalmának, a köz[3]vélemény telj erejű kifejlésének magva. - Lesz igenis naplókönyv, de hogyan? mintha Stambulba élnénk, hol a könyvek könyve másolóinak osztálya oly számos néposztály, hogy revolutiótól lehetne tartani, ha a könyvnyomtató sajtók megszaporodnának - íródni fog a dictaturának kiállhatatlan utálatos, lármás zsibongó műhelyébe, ezernyi, senki által nem igazított hibákkal - s miért nem lythographirozva, vagy nyomtatva? felelet: azért, mert félni lehet, hogy a kormány ezt egy bakkancsossal vi physica megakadályoztatná. - Dii meliora!! hát oly alacsony fokán állunk az institutióknak, hogy egy constitutionalis ország törvényhozó testje nem gondol elég moralis súllyal bírni csak arra is, hogy comitialis tanácskozásainak hitelesen (mert az iratnak hiteles alakban eljutása felől ki kezeskedne?) juttassa tetteit törvényesítő eszköz gyanánt azoknak kezekbe, akik eránt felelet terhével tartozik? - én nem hiszek oly kormányt, amely ezt gátolni merné, s ha mégis merné, kívánnám tapasztalni, hogy legalább legyen vége azon mystificatiónak, amely azzal kecsegtet, hogy szabadok vagyunk; tudjuk meg legalább, hogy képzelt szabadságunk nem egyéb egy álom káprázatnál, melynek csak a szenderedés ád múlandó léteit, de az ébredésnek első ásításával eltűnik; győződjünk meg erről, kezdjük érezni, hogy önkény és nem a nemzeti akarat, szabad 36
