Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
(Igazgató)Úr ír - Elek Tibor: Erdész Ádám, az irodalmár
dunántúli, konkrétabban kemenesaljai lokalitásokban is otthonos Ambrus Lajos esszéit olvasva egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a kertről, ember, kert és világ viszonyáról elmélkedő Ambrus Lajos számára a kert - a lugas - nem a kivonulás, hanem a teljesség, a csorbítatlan egész szimbóluma. Másrészt arra, hogy „A Lugas esszéi szelíden, mégis nagy hatással mutatnak meg egy másik lehetséges utat: a természet rendjébe illeszkedő, a tradíciókra támaszkodó, élhető, lokális világok rendjét, mely világból nem hiányzik sem a bölcsesség, sem a derű.”16 Az Ács Margit és Ambrus Lajos könyvéről szóló írások, a kiválasztott idézetek azt is példázzák, hogy jóllehet Erdész Ádám irodalomkritikusi munkásságát befolyásolhatták a felkérések is, de nyilvánvaló, hogy többnyire olyan művekről írt, amelyek kapcsán a saját maga számára fontos eszményeket, értékeket is megfogalmazhatta. Az őt jobban ismerők hasonló személyes mozzanatra - a futball iránti erős vonzalmára - bukkanhatnak egyik legutóbbi kettős kritikájában is, amelyben előbb Egressy Zoltán Törőcsik Andrásról szóló rendhagyó regényét, majd Gazdag József fiitball-tematikájú tárcakötetét mutatja be. Végül be is vallja: „Öröm volt olvasni ezt a két könyvet is - mindkettő szép játék, joga bonito, ahogy a brazilok csinálták hajdanán.”17 S ha már az esszé műfaja és a személyesség szóba került, érdemes még megemlíteni, hogy Erdész Ádámnak van néhány olyan irodalmi szövege is, amelyek a szépirodalmi esszé, sőt, a széppróza iránti hajlamról és tehetségről is árulkodnak. Ezek egy része olvasható volt (és mindmáig megtalálható) a Bárkaonline első éveiben létező tárcarovatban. Például a Derelye és suvikszos csizma című írás, amelyben a levéltári kutatómunka örömeiről és tanulságairól vall egészen személyesen: „Ülök a levéltárban, merthogy levéltáros vagyok, és ha csak tehetem, böngészek, keresgélek. Olykor a kutatóknak és ügyfeleknek, máskor magamnak. [...] A lényeg persze nem a történet önmagában, hanem a már említett, kis kutatótermi áhítatos csend, amikor együttesen érezzük, hogy egyetlen láncszem vagyunk generációk hosszú sorában. Önmaga sorsát évszázadokkal mérő kisebb és nagyobb közösségek tagjaként is értelmezhetjük a magunk életét. Másféle tudás, másféle biztonság és nem utolsó sorban másféle felelősség.”18 De ide sorolom a Körös Irodalmi Társaság tízéves évfordulójára megjelent KörKörös című antológiában olvasható Repkény című írását is, amelyben a sarkadi születésű kiváló történész, Márki Sándor nagyváradi tanulóéveinek két anekdotikus történetét dolgozta fel igazán élményszerűen.19 S legvégül a Bárkaonline-ra néhány hete felkerült Negro, Negrol című szövegét.20 Ahogy felületesen, vázlatosan áttekintettem Erdész Ádám barátom irodalmári tevékenységét, most jövök rá, hogy azért nem igazán látványos az, mert a fent említett írásai kötetben még nem jelentek meg. Javaslom is az „illetékeseknek”, hogy az irodalmár Erdész Ádám láthatóbbá tétele érdekében mielőbb jelentessék meg azokat, vagy legalább egy jól szerkesztett válogatásukat. S ha előbb nem, akkor legkésőbb tíz év múlva, születésének 70. évfordulójára, addigra remélhetően, úgyis újabb remek irodalmi szövegekkel gazdagodik az életmű. Ha én is élek még, szívesen vállalom majd az elő- vagy utószót. 16 Ahogy a lugasból látszik. Ambrus Lajos: Lugas. In: Bárka, 11. (2003) 6. sz. 139-141. p. 17 Szép játék, joga bonito. Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík; Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából. In: Bárka, 24. (2016) 1. sz. 110-113. p. 18 http://www.barkaonline.hu/tarca/96-derelye-suvikszos-csizma (megtekintés: 2016.11.02.) 15 KörKörös. A tízéves Körös Irodalmi Társaság antológiája. Békéscsaba, Körös Irodalmi Társaság-Békés Megyei Jókai Színház, 2009.81-85. p. 20 http://www.barkaonline.hu/primer-primor/5397-erdesz-adam-negro-negro (megtekintés: 2016.11.02.) 348
