Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
megerősödött szőlőtermelés,91 ahol 1720-ban 19 kapás területet vettek számba.92 1730-ban már Békésen is felmérték a szőlőtermés egy részét a Csikoséri szőlőkben.93 A kilenc kérdőpontra adott válaszokból (1769) kiderül, hogy akkorra már szinte minden településen kialakult a szőlőkultúra.94 Az uradalom gyakorlata az volt, hogy az urnában számon tartott bortermés kilencedét természetben kérte a termelő gazdáktól. Pénzbeli megváltásról nem tudunk. A kiskilenced (nona minor), az úrbérrendezés évtizedében, már szinte minden kerti terményre kiterjedt. Értelemszerűen a házi kertekben termelt növényeket nem adóztatták. Kezdetben, minden valószínűség szerint, természetben kérték a terményeket a jobbágyoktól. Az 1740-es évtizedben ezeket is megválthatták pénzben. Mint láttuk, 1747-ben már nyolc település élt ezzel a lehetőséggel.95 Az 1761 után bevezetett hároméves szerződések kezdetétől általánosan elterjedt a természetbeni adózást felváltó pénzbeli megváltás, a taxa. A megtermelt növények egységnyi súlyának, térfogatának és darabjának értéket pénzben fejezték ki. Az átváltási kulcs alapján kiszámították a kiskilenced pénzbeli összegét. A hároméves szerződéséket, miként a többit is, mindenkor a települések elöljáróival, azaz a közösségekkel kötötték meg. A földesúrnak fizetendő járadékok közé tartozott a méhkilenced, amit a század derekáig természetben és pénzben szedtek be. Az eljárás lényege az volt, hogy a méhészeknek minden kilencedik kast „in natura” kellett beszolgáltatni. Ezeket „kas méhek” elnevezéssel vették számba. Az egy és nyolc közé eső, fennmaradt méhcsaládok száma után pénzbeli megváltást kértek. Ezek nagyságát meghatározták. Az elnevezés szerint „váltó méhek” után kasonként hat krajcárt fizettek a jobbágyok.96 A század második felében pénzen is megválthatták a méhkilencedet. Minden kilencedik kas után egy forintot követeltek a méhtartó gazdáktól97 1770-ből való az első olyan forrás, amelyben találkoztunk ezzel a megoldással.98 A báránykilenced kivétele hasonlóképpen történt. Kilenc bárányból egyet természetben kellett a gazdának beszolgáltatnia. Amennyiben a végső összegzésnél a maradék nem érte el a kilenc darabot, azt pénzben kellett megváltani. A megváltás összegét darabonként három krajcárban állapították meg.99 Az állattartáshoz kapcsolódott a botpénz fizetése. Ila Bálint ezt az adónemet a tized-kilenced szedés közé sorolta. Szerinte a szokásjog alakította ki a „pásztor vagy botpénz” adását „amit a falu disznó-, tehén- és ménespásztorai adtak a XVIII. században”.100 Ennek összegét a forrásokban olykor az ostorpénz rovatba írták be. Ez megtévesztő lehet. Azonban a két fizetési 91 Égető Melinda: Szőlőművelés és borászat. In: Magyar néprajz. II. Gazdálkodás. Szerk.: Paládi-Kovács Attila. Bp„ 2001. 535. p„ passim. Az elfogadott nézet szerint a Balkánról északra húzódó délszláv népcsoportok hozták magukkal a kultúrát. A XV-XVII. században különböző, kedvező hatások miatt felvirágzott. A visszafoglaló háborúk idején és a következő évtizedekben teljesen lehanyatlott. 52 MNL BéML XV. 33.22/2.1720. ,J MNL BéML V. A. 203. Békés Mezőváros iratai. Gazdasági iratok. 1730. 94 Cseh, 1989. passim. 95 MNL OL P 418. Fase. S No. 163.1747. 96 MNL OL P 418. Fase. S No. 125.1732. Magyargyula. 97 MNL OL P 418. Fase. S No. 170.1770. „Repartitio” (kivetési tábla). 98 MNL OL P 418. Fase. S No. 138.1770. Endrőd. 99 MNL OL P 418. Fase. S No. 137.1764. Székudvar (Arad vármegye). 100 Ila, 1957.84. p. 306
