Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig
Az előbb elmondottakra jó példa Mezőberény szerződése. 1762-ben, és később is, csak a saját határukban lévő föld után fizettek 340 forint földbért.48 1768-ban ugyanide sorolták Szent János pusztát is, de így is 340 forint lett a taksa.49 Ugyan szorosan nem ide tartozik, de tekintettel a két összeírás eltérő időpontjára, kíváncsiak lehetünk, hogy nőttek-e a fizetendő összegek? Összehasonlítva az 1762-1767 és 1768-1770 között adott járadékokat (census, terragium stb.) az első hat évben, a kilencedet kivéve, egységesen 1900 forintot, az évtized utolsó három évében 2810 forintot fizettek. A növekedés nemcsak a különféle taxák emeléséből, hanem elsősorban abból adódott, hogy 1767. október 14-én visszaperelték a határuk egy részét (Békés városától) a törvényszéken. Ennek földbérét, 490 (valójában ötszáz) forintot a következő évben már fizetniük kellett. A növekedés ebből és a kocsmatartás taksájának kétszáz forintos, a mészárszék-tartás tíz forintos, Nemeskereki prédium bérének száz forintos emeléséből származott. Időközben a telkek száma szaporodott, ami száz forintos növekedést eredményezett. Az adókat ténylegesen csak 310 forinttal emelte meg a földesúr. A másik adózási kategória az árenda vagyis a bérlés volt. Ebbe a csoportba az úgynevezett kisebb királyi haszonvételek tartoztak. Hajdan a felségjogon szerzett jövedelem a nagy regáléra és kis regáléra (jus regalis minora) tagolódott. Ezek egy része valóban a királyi bevételeket tartalmazta, mint az utakon és a hidaknál kijelölt helyeken a vámok, vagy a folyókon való átkelésért történő fizetés a réveknél. Ezek a bevételek a XIV. század elejétől kezdődően az uralkodó helyett szép lassan az adott területen élő földesurak kezébe kerültek. Ebbe a csoportba soroltak olyan jövedelmeket is, amelyekhez korábban az uralkodónak, az állam által beszedett adónak semmi köze sem volt. Azokat a második (örökös) jobbágyság (zweite Leibeigenschaft) kialakulása idején szerezték meg a földesurak. Csak az általánosan elterjedteket számba véve, idetartozott a kocsmatartás, a mészárszék, a malomtartás és a halászat joga is. Ezek után a jobbágyok taxával tartoztak. Bizonyított tény, hogy a kisebb királyi haszonvételek közül a legnagyobb bevételt a kocsmákból szerezte a földesúr. Ez igaz a megyénkben lévő településekre is. A kocsmatartás azt jelentette, hogy az év egy részében, Szent Mihálytól Szent György napjáig (vagy karácsonyig), a közösségek a maguk hasznára mérhették ki a bort. Ezután, mivel úgymond bérbe vették azt a földesúrtól, fizettek az italmérésért. Ezt megállapodásban rögzítették, vagy sem. A korai időkből származó összeírásokban (Szarvas, Németgyula, Mezőberény) külön-külön nem sorolták fel az egyes tételeket, hanem a többi kis regáléval együtt szabták ki, foglalták írásba, hogy azok használatát bér fejében a földesúr a faluközösségek kezére adta.50 Bizonyosra vesszük, hogy mindenütt volt kocsmatartás, de csak tíz településről maradtak fenn erre vonatkozó iratok. Az állítást megerősítik az elöljáróságok kilenc kérdőpontra adott feleletei. Azok azonban nem pontosak. Példa erre Békés, ahol a vallomások szerint volt „a városnak Gyúri 48 MNL OL P 418. Fasc. A No. 12.1762. 45 MNL BéML IV. A. 1. e. Mezőberény, 1769. Minden valószínűség szerint korábban is ez volt a gyakorlat, de nem nevesítették a prédiumot. 50 Azt azonban kizárjuk, hogy ilyen árszabások ne készültek volna. Az egyes tételek árait külön-külön megszabták, de csak összesítve jelenítették meg a végső elszámolásokban. Az adókulcs használatának hiánya magát a szerződéses adózást hiúsította volna meg. 298
