Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Békés megye forrásvidékén - Kereskényi Miklós: A gyulai uradalom jobbágyainak adózása a XVIII. században az urbárium bevezetéséig

Bár lehettek jobb érzésű és belátóbb földesurak, miként voltak is, de ez a mód védtelenné és kiszolgáltatottá tette az adófizetőt. Ez volt a gyakorlat a királyi Magyarország területén, s az örökös jobbágyság széles rétegeit érintette. Ennél magasabb szintet jelentett az „urbárium” behozatala. Ez esetben is a földesúr „diktált”, de a kiadott szabályozást neki is be kellett tartani. Ezzel a gyakorlattal mindenhol, de különösen az előbb említett területeken találkozhatunk. A harmadik szintet a kedvezőbb helyzetet biztosító „szerződés” (contractus) megkötése jelentette. Ez esetben a két fél megegyezésén alapult az adózás. Természetesen ekkor sem egyenrangú felek megegyezéséről volt szó. Az erős közösséggel (communitas) rendelkező falvak és különösen a mezővárosok, éppen erejükből fakadóan, sikerrel tudták érdekeiket képviselni. Ez a gyakorlat sokfelé elterjedt, de nagyon jellemző volt a török hódoltság területén újraalakult településekre. A legmagasabb szintet a „privilégium” (kiváltság) jelentette. Ezt egyes közösségek (pl. hajdúk), illetve (mező)városok szerezték meg.31

A kilenc kérdőpontra adott válaszok egyértelműen szerződésben foglalt adózásról szóltak. „Urbárium helységünkben sohasem volt, hanem contractus szerént tartattunk”, vallották a mező- berényi parasztok.32 A XVIII. század utolsó harmadának kezdetén bizonyított a megegyezésre épülő adózás gyakorlata. De vajon mikor vezették azt be?

A vallomásoktól kezdve visszafelé haladunk az időben. 1762-ben készültek el az „első valóságos” contractusok.33 Ezek hároméves szerződések (contractus triennalis) voltak. Minden településsel külön-külön megkötötték azokat. A paraszti vallomásokban ezeket tekintették „valóságos” egyezségeknek. Az 1764-ben lejáró szerződéseket ismét meghosszabbították három évre. 1768-1770- ben újabb egyezségeket kötöttek, amelyek, mint látni fogjuk, nem tértek el jelentős mértékben a korábbiaktól. Többnyire a prédiumok bérleteiről, a kilenced pénzen történő megváltásáról intézkedtek. 1770 után, valószínű, hogy minden településen két évre szóló új szerződéseket kötöttek az egyezségre lépő felek, amelyeket már urbáriális contractusoknak neveztek.34

Az 1750-1751-es évek iratai között találkozunk az úgynevezett „könyvecskékkel” (libellus). Ezek a könyvecskék a korábban már bevezetett gyakorlat adminisztrációjának megkönnyítését és átláthatóságát szolgálták. A libellusokat megelőzően, 1740-től jelentek meg a különféle taxák írásos nyilvántartásai, fizetésük regisztrálása. A negyvenes évtizedből szórványos adatok kerültek elő arra vonatkozóan, hogy az új települések hároméves szerződéseket kötöttek földesurukkal. Példa lehet erre Békés 1744-ben kötött megegyezése.35 Ezek azonban a korábbi gyakorlatot követték, s abban tértek el attól, hogy lehetővé tették a kilenced pénzbeli megváltását. Az ugyanezen évben újratelepült Orosházával is kötött hároméves szerződést a földesúr, s bizonyosra vesszük azt, hogy abban a gabonakilenced megváltásának lehetőségével éltek a jobbágyok.36 Az elkövetkező években nem találkoztunk a két település nevével a terményösszeírásokban. Az

31 Pálmány Béla: Az Urbárium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről és a paraszti közösségek kiváltságleveleiről. In: Kutatás - módszertan. Konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26-28. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 281-304. p. (Rendi társadalom - polgári társadalom, 2.)

32 Cseh, 1989.287. p„ passim.

33 Cseh, 1989. 315. p., passim; Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (= MNL BéML) IV. A. 1. e. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Orbéri iratok (= IV. A. 1. e.) Békés, Mezőberény, passim.

34 Lásd erre vonatkozóan: MNL BéML V. A. 101. c. Magyargyula Város Tanácsának iratai. Űrbéri iratok. 1752-1848.

35 Molnár Ambrus: Békés pusztulása és újjászületése. Bp., 1999.172. p. (a továbbiakban Molnár, 1999.)

36 Szabó Pál: Orosháza története a betelepüléstől 1848-ig. In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965.242., 245. p.

294