Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Dusnoki-Draskovich József: Gyula és Békés megye a török kiűzésétől a szentandrási felkelésig
lehetett megvalósítani.26 Kompromisszumos megoldásként a palánkfalakat kifelé szélesítették (így a magasságukat is növelhették), a szükséges bástyákat igyekeztek megnagyobbítani, a felesleges kis bástyák pedig beépültek a palánkfalba. Végül a belső várnak három nagy bástyája (két olaszbástya és egy háromszöghöz hasonló, de az egyik szára megtörik), a külső várnak pedig két nagy olaszbástyája maradt.27 A tűzerőt növelte még egy ágyúdomb, később ezt körülfalazott ágyútoronyként ábrázolták, amely a délkeleti olaszbástya mellett a várfal belső oldalához épült. A Kerecsényi idejében végzett átalakítások eredményét csak a vár visszafoglalása után készített ábrázolások mutatják. Philipp Jacob von Porthen ezredes 1695. január 19-i jelentésével küldött egy alaprajzot.28 Lambert Lambion mérnök pedig egy színes térrajzot készített, amely egy-két helyen pontatlanabbnak tűnik.29 A török időszak legjelentősebb változtatása az volt, hogy a huszárvár kapuját áthelyezték az északnyugati oldalra, és ott egy kaputornyot építettek. Az 1705. évi alaprajzból az derül ki, hogy az osztrák hadvezetés a vár védelmi erejének megerősítését mérlegelhette azzal a céllal, hogy egy újabb, komolyabb kuruc támadásnak is ellent tudjon állni. Az alaprajz e feladat megoldásához járult hozzá. Pontos és részletes rajzot láthatunk a téglavárról (a belső helyiségeket is jelölve), amelyet az őrségnek sikerült megvédenie a „rebellisekkel” szemben. A legfontosabb elképzelés azonban az, hogy a végvár belső várát kellene felújítani. Ezáltal egy nagyobb alapterületű, két védelmi vonalból álló erőd jönne létre. Ehhez a két nagy olaszbástyát és a meglévő palánkfalakat ki kell javítani és mellvéddel megmagasítani. A huszárvár felőli egyenes falszakaszt azonban 1700-ban lebontották. Ennek pótlására egy szarvművet („Hornwerk”) tervez és rajzol meg a szerző (hadmérnök?), amely javítja ezen az oldalon a belső vár védhetőségét, emellett a tágasság megőrzése és a költségek csökkentése is lehetséges. A külső várról azt közli a lapra írt szöveg, hogy az „a régi város és erődítmény”. Tehát a rajzoló nem tudta, hogy eredetileg a végvár része volt és külső várnak vagy huszárvárnak nevezték. A területén nyilván számos épületet láthatott, köztük a török dzsámit is. Ezeket azonban nem jelölte, sőt a belső ágyútornyot sem. Ha az arányokat nézzük, az a legszembetűnőbb, hogy a belső vár két olaszbástyájánál sokkal kisebb a huszárvár két olaszbástyája. Végül Rosenfeld mérnökkapitány fentebb említett alaprajzából kiderül, hogy a tervezett szarvművet nem építették meg. A végvár így elvesztette hadászati jelentőségét. A szabadságharc után ismét megindulhatott a megye betelepülése, 1715-ben a vármegye helyreállítása is megtörtént. A gyulai várba rác és román katonákat helyeztek, akik zsold helyett a város határának egy részét kapták meg haszonélvezetben. 1723-ban 16 ilyen családról tudunk.30 Kosa László több adattal támasztja alá azt, hogy Gyulán a török időktől éltek folyamatosan reformátusok (pl. az elég ritka Furka családnév 1579-ben, 1715-ben és 1725-ben is szerepel), és ezek maradványai térhettek vissza először a városba, a katolikusokat megelőzve. Szeghalom, Gerla, 26 Mirandola alaprajzát és tervrajzát Veress Endre ismertette. (Veress, 1938. 356. p.) Az alaprajzot, amely a meglévő várat és a tervezett erődöt is ábrázolja, Scherer publikálta először. (Scherer, 1938.1. köt. 181. p.) Színes fotóját közli pl. Havassy Péter: A gyulai vár. Gyula, 2008. 25. p. A téglafalakat piros szín jelzi. A belső és a külső vár között volt egy belső vizesárok is. 27 A két utóbbi közötti kerek bástyából egy egészen kicsi bástya vagy kilövő hely maradt meg. Vö.: Veress, 1938. 387-388. p. és 415. p. 28 Veress, 1938.455-456. és 459. p. 29 Veress, 1938.457. p. és a 454. p. utáni kép. Veress oklevéltárában ugyanis felcserélődött Lambion és Porthen ábrája. 30 Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai, 1715-1730. Békéscsaba, 1977. 24. p. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 8.) (a továbbiakban Ember, 1977.) 279
