Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Kenyeres István: A gyulai vár és uradalom kamarai vizsgálata 1564-ben
Utasításuk szerint kivizsgálták a gyulai polgárok panaszait, miszerint Kerecsényi a katonaságnak küldött zsoldot magának tartotta meg és helyette élelmet adott a katonaságnak. A biztosok szerint azonban semmilyen visszaélés nem történt. A polgárok panaszkodtak kiváltságaik megsértésére, ingyenes vármunkára kötelezték őket, a mesterembereknek Kerecsényi nem fizetett bért, mire a főkapitány megígérte, hogy ha a vár nagyobb szüksége nem úgy diktálja, akkor ezentúl fizet a mesteremberek munkájáért. A gyulai polgárok Fövényes és Remeteháza birtokokat is visszakérték városukhoz. Az előbbit a gyulai Szent Móric és Elek kápolna bírta, amelyet az uralkodó egy bizonyos Kapornaki György egri kanonoknak adott. Tőle a gyulaiak élete végéig bérbe vették a rektorátus jövedelmeit 100 mFt-ért, amely jövedelmeket a gyulai kórházban ápolt szegények ellátására fordítottak, de a birtokrészt Mágochy kapitány lefoglalta a vár szükségleteire. Remeteháza Gyula város porciója volt a Körös folyónál, de Temesvár eleste után Hennyei István gyulai kapitány (1552. július-1553. május) parancsára az onnan elmenekülteket telepítették le, akik adómentességet kaptak, csupán a vár erődítésén kellett dolgozniuk. Remeteháza egyébként veszélyes helyen, közvetlenül a vár bejárata mentén helyezkedett el. A gyulaiak nem tudtak megfelelő okiratokat bemutatni a két birtokról, ezért a bizottság az uralkodó elé terjesztette a visszacsatolási kérvényt eldöntésre. A biztosok ezt követően ismertették a Kerecsényivel történt megállapodás részleteit az 500 lovas és 350 gyalogos tartását és finanszírozását illetően. Ezután a várbirtok jövedelmeire tértek ki. Elvégezték a Gyulához csatolt, néhai Makó László-féle javak jövedelmeinek felmérését is. A biztosok hangsúlyozták, hogy - utalva a becsatolt, ismertetett összeírás adataira - a legjelentősebb jövedelem a kocsmáltatásból származik. A kényszerborkimérés ugyanakkor rettenetes terheket ró a birtok népeire, ezért kérik az uralkodót, hogy szólítsa fel a főkapitányt, hogy hagyjon fel a jogtalanságokkal és az erőszakoskodással. A Gyula városiak borkimérési panaszára azt a javaslatot tették, hogy a váruradalom és a polgárok felváltva mérhessék ki borukat. A Gyula alá tartozó hat vármegye által fizetendő hadiadó körüli sérelmekkel folytatódott a jelentés, eszerint a megyék már egyszer Kerecsényi kérésére megszavaztak portánként kétszer 1 mFt 20 den adót, majd az 1,5 mFt-os rendes hadiadót is beszedték, ennél többet már nem tudtak fizetni.42 Hogy pontosan mennyi bevétel folyt be a hadiadóból, azt a Telegdy István dikátortól bekérendő számadásokból lehet majd egyértelműen megtudni, ahogyan azt is, hogy ebből pontosan mennyit fizettek ki a gyulai katonaság zsoldjára. A váruradalom majorságai kapcsán a biztosok megjegyezték, hogy sokkal kevesebb innen a jövedelem az ellenség közelsége okán. A váruradalom jövedelmeiből a biztosok szerint a fenti létszámú katonaságot nem lehet eltartani, csupán 200 lovasra jutna elegendő élelem, takarmány és zsold. Kerecsényit azért is bepanaszolták, mert a hadizsákmányból származó jövedelemnek nem csupán a harmadrészét tartotta meg, hanem a katonáknak járó részt is elvette. A biztosok kikérdezték a gyulai tiszteket, de őszerintük minden a katonai szokásoknak megfelelően történt, harmadrészüket mindig megkapták. A biztosok felmérték a vár élelemkészletét, és azt rendben találták, bár szerintük problematikus, hogy 42 A fenti rendkívüli és rendes hadiadó megfizetését a hat megye rendjei 1565. máj. 15-én kelt előterjesztésükben is említették. Veress, 1938. no. 564.400-401. p. 268
