Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Békés megye forrásvidékén - Blazovich László: A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig
Blazovich László A Körös-völgy vízrajza és települései a középkorban a Hegyvidéktől Gyomáig Az Alföld domborzatának és vízrajzának kialakulása Az Alföld a Kárpát-medence közepén elhelyezkedő, mintegy 100 000 km1 2 kiterjedésű síkság, amelyet az Északi-középhegység, az Északkeleti-Kárpátok, az Erdélyi-peremhegyvidék, a Déli-Kárpátok, a Dinári-hegység, a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység határol. Feltöltéssel elegyengetett síkság, amelynek felszíne azonban nem egységes, közép- és kisformái változatosak. Máig magukon viselik a földtörténeti korok során bekövetkezett átalakulások hatásait, a Föld belső, geológiai erőinek, valamint a külső erők: geológiai és éghajlati befolyások, a vizek és a szél munkájának nyomait, továbbá a növényzeti és az antropogén hatásokat.1 A földtörténeti harmadkor miocén időszakában (24-17 millió éve) az Alföld legnagyobb része szárazulat volt, amelyet délnyugat felől lassan elöntött a tenger, ennek következtében változatos szigetvilág alakult ki területén. A miocén kor ún. szarmata emeletének vége felé (12 millió éve) a Kárpát-medence erőteljesen süllyedni kezdett, a környező hegyláncok (Kárpátok, Dinaridák, Alpok) pedig emelkedtek, aminek következtében a Szarmata-beltenger elzáródott, és tóvá alakult. A medence további süllyedésével (11,5-8 millió éve) a pannóniai időszakban a Pannon-tó egyre kiterjedtebbé vált, ám megindult feltöltődése a hegyek felől, amely hosszú ideig tartott a medence folyamatos süllyedése miatt. Végül a tó feltöltődése a pliocén kor végére (5,5-2,5 millió éve) befejeződött, és az Alföld akkumulációs hordalékkúp-síksággá alakult. Kiformálódott vízhálózata is, amely azonban jelentősen különbözött a maitól.2 A földtörténeti negyedkorban, a holocénban az éghajlati tényezők közül a szél munkája és az antropogén erők, továbbá a növényzet mellett a folyók építő munkája döntő befolyást gyakorolt az Alföld felszínére. Mivel a medence egyes területei kisebb-nagyobb mértékben tovább süllyedtek, a folyók hordalékuk lerakása által nagy hordalékkúpokat alakítottak ki. A lerakott homokos, kavicsos réteg jó vízáteresztő képességével máig lehetővé teszi a hegységek felől érkező vizek felszín alatti áramlását a medence belseje felé és a talajvíz felszín közeli elhelyezkedését, amely a viszonylag csapadékszegény területen az itt élő ember és a növényzet számára sok esetben pótolja az elmaradó vízutánpótlást. Korszakunkban ez tette lehetővé, hogy a felszíni vízfolyásoktól távolabb egy-egy föld alatt húzódó érbe találva bővizű kutat ássanak, illetve a hátságokon, löszpuszta réteken csordogáló erek alját kimélyítve vizet nyerjenek. 1 Cholnoky Jenő: Az Alföld felszíne. In: Földrajzi Közlemények, 38. (1910) 10. sz. 413-436. p.; Beluszky Pál: A Nagyalföld történeti földrajza. Bp.-Pécs, 2001.21-30. p. 2 Bulla Béla-Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Bp., (1947) 1999. 148-150., 152-156. p. (a továbbiakban Bulla-Mendöl, 1999.); Borsy Zoltán: Az alföldi táj átalakulása. In: A mi Alföldünk. Szerk.: Rakonczai János-Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1996. 5-16. p. (a továbbiakban Borsy, 1996.) 247
