Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató

poéta művének igényes fordítóját, főként pedig az Anjou-kor legtekintélyesebb szakértőjét, Pór Antalt. Ők valóban behatóan foglalkoztak a korral, anélkül azonban, hogy Katona eredményeit lényegesen meghaladták volna.”50 A többi, középkorral foglalkozó tanulmányáról, könyvéről szintúgy megállapítható, hogy nem hagyott mély nyomokat a magyar történettudományban.51

Erdész Ádám olvasatában - helyesen - a Márki-életmű nem hangsúlyos eleme a középkor. Mértékadó értékelése nagyon pontosan és igényesen fogalmaz: „A vizsgált napló szerzőjét, Márki Sándort az 1880-as évektől az első világháború időszakáig a vezető történészek között tartották számon. A rendkívül termékeny kutató szakirodalmi munkásságát feldolgozó bibliográfia 1244 tételt regisztrál s az életmű kiemelkedő csúcsokban sem szegény. Az Arad vármegye és Arad szabad királyi város történetét feldolgozó két kötetes munkája a századforduló körül született megyei monográfiák egyik mintaadó darabja. A kor kiemelkedő történészi teljesítményei közé sorolhatjuk a három kötetes, kortörténetet is adó Rákóczi Ferencről szóló életrajzát. Számos historiográfiai jelentőségű Márki-publikációt lehetne felsorolni, de talán fontosabb, ha arra utalunk, hogy Márki Sándornak volt olyan könyve, mely évtizedekkel halála után, a szakmán túli, szélesebb értelmiségi körökben is éltette nevét. 1882-ben, aradi középiskolai tanár korában írott, több kiadást megért Dózsa monográfiája hivatkozási alap volt még az 1930-as évek értelmiségi diskurzusaiban is.”52

50 Süttő Szilárd: Anjou-Magyarország alkonya. Magyarország politikai története Nagy Lajostól Zsigmondig, az 1384— 1387. évi belviszályok okmánytárával. I—II. köt. Szeged, 2003.1. köt. 9. p.

51 Pl. Magyar középkor. Bp., 1914.

52 Erdész, 2000.124. p.

233