Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató

A fenti tanulmánykötet, amelyből az idézet származik, alighanem a 2014. évi, az 500. évforduló alkalmából megjelent szakirodalom legfontosabb darabja. Ha számba vesszük a Márkira, illetve az ő eredményeit idézőkre - ide értendő a Barta Gábor és Fekete Nagy Antal által készített összefoglaló monográfia - történő hivatkozásokat, minduntalan olyan megfogalmazásokkal találkozunk, hogy Márkihoz „hasonlóan [...] nem fordítottak kellő figyelmet a források hitelességének, illetve tartalmának a vizsgálatára”. „A törcsváriak és a brassóiak nézeteltérése (Márki S.: Dósa 456-459.) semmilyen szálon nem kapcsolódik a parasztháborúhoz. - Ugyanez mondható Székely János már régóta tartó szászfóldi szervezkedéséről...” „Több korabeli forrásunk szól ugyanakkor Várad elfoglalásáról és kifosztásáról. A források ezt egységesen Lőrinc papnak tulajdonítják [...]. A szakirodalomban ezt egyedül Márki Sándor nem fogadta el, 6 ugyanis a több Lőrinc nevű kapitányt - túlzottan támaszkodva Istvánffyra - egy személynek vette, és ezt a Lőrinc papot a Duna-Tisza közében kereste.” „A javarészt Istvánffyra támaszkodó Márki Sándor munkája - összekeverve több Lőrinc nevű szereplőre vonatkozó adatot - azt sem tartja bizonyosnak, hogy Lőrinc pap egyáltalán Várad környékén tevékenykedett.” Egy másik ügyben „Márki S. .-Dósa 497-498., Barta G. -Fekete Nagy A.: Parasztháború 189-191. - Mindaz, amit a szerzők az oklevél gyulafehérvári datálása köré építenek, teljesen légből kapott.”32 A tanulmánykötet többi részében is hasonló megállapításokkal találkozunk. „Barta szerint »a királyi székvárosban megrendezett ünnepi kihirdetés után megkezdődött a toborzás mindazon területeken, amelyekre Bakócz a kormány beleegyezését megszerezte: valójában tehát az egész országban, Erdély kivételével«. Ezen állítását minden bizonnyal Márki Sándorra alapozta, aki ennél jóval bővebb leírással szolgál. »Erdélyre, Horvát- és Tótországokra s Boszniára nézve a keresztes hadjáratot a prímás csak április 25-én rendelte el s ott Várday Ferencz erdélyi, Erdődy János zágrábi, Guti Országh János szeremi, Gibárti Keserű Mihály boszniai s az elsősorban érdekelt Simon modrusi és Egervári Bereck kníni (tinnini) püspökökre várt a keresztesek gyűjtésének nagy feladata.« A Márki által hivatkozott forrásban azonban semmi ilyesmiről nincsen szó, az idézett oklevél csak a Várday Ferenc erdélyi püspöknek mint általános legátusnak szóló parancsot tartalmazza.”33

Horváth Richárd dolgozatában34 azt a kérdést vizsgálta, hogy Dózsáék tényleg megvívtak-e annyi várat, amennyi a szakirodalomban számon van tartva, többnyire Márki Sándorra visszamenő „adatok” alapján. A válasz meglepő: Dózsa seregei valójában egyetlen igazi várat sem kellett, hogy megostromoljanak, mert védőik vagy átálltak, vagy feladták azt, vagy nem volt a helyszínen semmilyen vár, vagy ha volt is vár, az idézett forrás erről nem beszél. Lássunk néhány idézetet. „Ebből az egyetlen értesülésből azután, bátran mondhatjuk, önálló történet kerekedett. Részben Márki Sándor, de az ő nyomán a parasztháború monográfiája is harcokról és megegyezésről tudósít.”35 „Fontosabb ugyanakkor, hogy mind Márki Sándor, mind pedig az 6 nyomán a parasztháború monográfiája kitüntetett jelentőséget tulajdonított a ténynek,

32 Ezek mind a következő tanulmányból valók: Neumann, 2015.123., 125., 131., 134., 139. p.

33 Varga Szabolcs: Szlavónia 1514-ben. In: C. Tóth-Neumann, 2015.222. p.

31 Horváth Richárd: Legendás várak nyomában. In: C. Tóth-Neumann, 20X5. 235-270. p. (a továbbiakban Horváth, 2015.)

35 Horváth, 2015.243. p.

229