Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Arcvonások, portrék, karakterek - Rácz György: Márki Sándor, a középkorkutató

néhány szemponttal hozzájárulni kifejezetten a medievisztika szemszögéből: miként tekint ma a középkorkutatás Márki dolgozataira, könyveire, mennyire tekinthetők ezek saját kora kiemelkedő szakmai és módszertani teljesítményeinek. Nem titkolt célom volt, hogy megnézzem, a napló anyagában vannak-e az alkotási folyamatra utaló szövegek, megjegyzések.9 Elárul-e valamit Márki a történész műhelytitkaiból?

Tisztában vagyok azzal, hogy a dualizmus kori történetírók még nem szakosodtak egy-egy korszakra, témára, szinte mindegyikük foglalkozott a magyar történelem minden korszakával, az Árpád-kortól a XIX. századig. Ezért egyikük sem tekinthető a mai értelemben vett speciális középkorkutatónak vagy újkorkutatónak. Pauler Gyula ugyanolyan bátran fogott hozzá a Wesselényi-összeesküvés megírásának, mint az Árpád-kor politikatörténetének. Marczali Henrik tematikája még ennél is gazdagabb, a XX. században Mályusz Elemér őrizte meg ezt a fajta polihisztor történetírói mentalitást. Mindannyiuk középkortörténeti munkásságát külön is értékeli a historiográfia.10 Ezért szükséges lehatárolnunk azokat a Márki-műveket, amelyek csak középkori témával foglalkoznak, mert a későbbiekben ezek alapmunkákká váltak még a XX. században is évtizedeken keresztül.

1877-ben friss diplomás aradi középiskolai tanárként írt és megjelentetett első két könyvét figyelmen kívül hagyhatjuk vizsgálatunkban. Ezekből az látszik, mintha még nem döntötte volna el véglegesen, hogy történelemmel vagy földrajzzal kíván-e alaposabban foglalkozni, történelem és földrajz szakosként végzett ugyanis az egyetemen. A Fekete-Körös és vidéke című könyv természet- és gazdaságföldrajzi adatok mellett a vonatkozó települések adattárát is hozza, az addig megjelent forráskiadványok ismeretében és adataik felhasználásával.11 Az ugyanebben az évben megjelent Sarkad története egy település földrajzi és történeti leírását nyújtja.12 Mivel középkori feljegyzéseket nem talált a forráskiadványokban, jórészt XVI-XIX. századi adatokkal dolgozott. Minden településtörténeti munka a középkor történetével indít, itt csak egyetlen adat volt ide vonatkoztatható, a Váradi Regisztrum egyik bejegyzése, amit a saját korában használt kiadványból idézett és értelmezett.13

Első, igazán nagyjelentőségű monográfiája a 216 oldalnyi terjedelmű Dózsáról szóló könyve, amely már címében is jelezte azt a történetszemléleti változást, amit szándéka szerint véghez akart vinni: Dózsa forradalmát Szapolyai ellenforradalma verte le.14 A mű értékelését korábbi, 1970-es évek előtti irodalmunk elsősorban szemléleti szempontból vizsgálta és emelte ki e tekintetben korát megelőző historiográfiai jelentőségét.15 Márki kolozsvári tanítványa, a később régésszé lett Banner János 1960-ban alapos tanulmányt szánt arra, hogy bemutassa az 1883-ban megjelent könyv fogadtatását, idézte a bíráló és dicsérő szavakat egyaránt, bemutatta az akadémiai

9 A még kiadaüan 1893-1912. évek naplóinak vonatkozó feljegyzéseit Héjjá Julianna Erika szívességéből használhattam, amit ezúton is megköszönök.

10 Érrel. Romsics, 2011. passim.

11 Márki Sándor: A Fekete-Körös és vidéke. Nagyvárad, 1877.

12 Márki Sándor: Sarkad története. Bp., 1877.

1S Vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1987.659. p.

14 Márki Sándor: Dósa György és forradalma. Bp., 1883.

15 „A ma elterjedt népiség-kutatásra gondolva, Márki Sándorban bizonyára azon kevesek egyikét kell látnunk, akik a magyar parasztság múltjával már akkor foglalkoztak rendszeresen, amikor az még nem volt divat.” Lukinich Imre: Márki Sándor r. tag. emlékezete, 1853-1925. Bp., 1941. (A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XXIII. köt. 9. sz.). 8. p.

224