Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Arcvonások, portrék, karakterek - Szendiné Orvos Erzsébet: "Levéltárosok arcképcsarnoka"

XIX. század végétől viszont megnövekedett az érdeklődés a nemességigazolások iránt, így a levéltárosok kezdték kigyűjteni a nemességre vonatkozó iratokat.

Osváth Lajos 1901-től dolgozott vármegyei levéltárosként Bihar Vármegye Levéltárában. Nevéhez fűződik az évtizedes munkával létrehozott IV. A. 12/c. jelzetű hagyaték, amely 15 csomót tesz ki, és betűrendben tartalmazza a nemes családokról összegyűjtött jelzeteket. Az 1880-as években a nemes családok pecsétjeit és pecsétlenyomatait is összegyűjtötte, melyeknek egy részét még élő személyektől vette át, illetve vágta le a levéltári iratokról. Ezt a gyűjteményt egészítette ki a rajzokat és leírásokat is tartalmazó címernyilvántartás.

Több tízezer jelzetet gyűjtött össze, ami felmérhetetlen értékű a helytörténeti kutatások szempontjából. Cédulái elsősorban nemességtörténeti vonatkozásúak, de köztörténeti szempontból is igen jelentősek, hiszen a nemesség évszázadokon át vezető szerepet játszott. A cédulákon feljegyzett adatok időpontja széles körű: a vármegye alapításától, a honfoglalást követő első évszázadoktól kezdve a XX. század első negyedéig terjed.

Társszerkesztője volt a Magyarország címeres könyve című nagy volumenű kiadványsorozatnak. A munka első kötetének előszavában Andrássy Gyula a következőképpen fogalmazta meg az összefoglaló munka jelentőségét: „élénkíteni fogja a történelem iránt való érdeklődést és az olvasó figyelmét, a címer formáinak tanulmányozása után a címerek történelmére, a címeradományozás okaira is rá fogja terelni; sőt az ország történelmén kívül a vármegyék, városok, nemesi családok történelmének kutatására fog ösztökélni.”31

Osváth Lajos bihari főlevéltárnok szakmai munkája mellett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete levéltári tagozatának tagjaként is nevet szerzett magának. A levéltárosok fizetési fokozata körül kibontakozott harcban 1908-ban és 1911-ben is bizonyos sikereket ért el. A vármegyei tisztviselőkfőként a levéltárosok fizetési /okozati beosztása és rangosztályozása című cikkében felhívta a figyelmet a levéltárak fontosságára: „A vármegyei levéltárak [...] az egyes vármegyék kultúrái fejlődésének hű tükrei, históriai emlékeinek megőrzői, a vidék minden nagyobb városában a vármegye székhelyén levő levéltár a tudományosságnak egy kis vára, a vidéki kultúra oly gócpontjai, amilyenek minden művelt nyugati államban vannak, s amelyek nélkül egy ország egyenletes fejlődése sem képzelhető el.”32

31 Andrássy Gyula: Előszó. In: Magyarország címeres könyve. I. köt. Bp„ 1913.11. p.

32 Osváth Lajos: A vármegyei tisztviselők főként a levéltárosok fizetési fokozati beosztása és rangosztályozása. In: A Város, 8. (1911. jiin. 17.) 24. sz. 1-2. p.

206