Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése
szerint nincs meg hát azon ellenkezés az állam és társodalom között, melyet Stein állít; s ahol van, ott beteg állapot van, mely az egyetömiség elfojtásából eredett.”44 A német felismerés, amely 1848-hoz kötötte a társadalom tudomásulvételét, tulajdonképpen Riehltől származik: ugyanis a „szerző csudálkozott 1848-ban, mint történhetett, hogy ép akkor, midőn a rendi különbségeket félre tették, annyi külön egyletekre szakadának; mert akkor a kézmívességnek minden osztálya, a nemesség, a papság stb külön külön társulatokat tevének, holott az egyenlőséget, testvériséget mindnyájan harsogtatták! Oly erősen van e nemzet társodalmi rendekre osztva és taglalva, hogy a mámor perceiben, midőn az túl gondolta tenni magát a különbségeken, eme tagolást mindenütt tettel ismerte el. Borban az igazság: az 1848-ki mámor is nagy igazságot beszélt ki.”45 Riehl munkájából a „társodalom megtartó hatalmai” közül a földnépe (parasztság) „a történeti társodalomnak legépebb maradványa”, a birtokos nemesség (aristocratia) a „társodalmi korlátoknak élő hirdetője”, „annak mozgató hatalmai” sorában a „városi nép az általánosító, mindent egyengető rend”, a proletariátus pedig „még nem zárkózott rend, az a többi három rendnek hulladékaiból és seprejéből alakul”. A társadalmi csoportokhoz politikák is rendelődnek, mert „oly politika, mely a társodalmat mellőzi, fövenyre rakja épületét, melyet a támadó szél ledönt, s az áradó víz elmos”. A „megtartó (conservativ) politika a földnépére és birtokos nemességre hivatkozik”, „az alkotmányos képviseleti politika a városiakra”, a „sociális demokratia a proletariátust karolja fel.”46 Persze van „jófaju ’ és „elfajult” földnépe, valamint „jóféle város- beliség”, „filiszteusság” és „álrendek” (papság, tudós rend, tiszti rend) is. Hunfalvy elsősorban a terminológia honosításával kísérletezett, de időnként, az értelmezésben hivatkozott a magyar viszonyokra is. Az elszegényedő földnépe német mintájáról eszébe jutnak Hegyalja szőlősgazdái, a filiszteusságról pedig a debreceni cívisek. Összességében Riehl munkájának jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít, s abban reménykedik: „Talán ébred nálunk is a figyelmes vizsgálódás e nagy tárgyra nézve: mert itt is mint mindenütt, csak a helyes ismeret használ nekünk.”47 Trefort Ágoston Riehl könyvének értelmezésében tulajdonképpen Hunfalvy nyomán haladt. Számára „a fogalmak e tisztázása practikus jelentőségű, mert mennél világosabban látjuk a határvonalt társadalom és állam között, annál jobban fogjuk magunkat védhetni a közigazgatás kicsapongásai ellen, annál élesebb szemmel fogjuk őrizni egyéni szabadságunkat a vallás, a család körében, s annál kevésbé fogjuk engedni, hogy tehetségeink fejlesztésében s használatában és társadalmi viszonyaink rendezésében az állam mindenhatósága által gátoltassunk”.48 Épp az összehasonlítás szempontjából vonja le a tanulságot, hogy bár a „társadalom állapotait” tekintve az „egész európai társadalomban” közös „a keresztyén civilizáció”, a „németországi osztályozás nem alkalmazható a magyar viszonyokra”, ezért bár megőrizte a négyosztatú sémát, az egyes elemeket másként azonosította. Kortárs „fogalomtörténészként” írta: „e csoportulatokat legjobban osztályozza s megnevezi a magyar nép szójárása, midőn 14 Hunfalvy, 1852.662-663. p. 45 Hunfalvy 1852.741. p. 44 Hunfalvy 1852.743-744. p. 47 Hunfalvy 1852.745., 750., 758. p. 48 Trefort Ágoston: A társadalom tudománya és Riehl munkái. In: Budapesti Szemle, 16. (1862) 53. sz. 291-304. p. (a továbbiakban Trefort, 1862.). Az idézet a 293. oldalon. 140
