Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése
frissítettek, azokból rendszeresen és nyom nélkül töröltek szükségtelennek vagy egyéb okból hátrányosnak tekintett adatokat. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban a „Saturnus” nevezetű hálózati nyilvántartó rendszer4 1988-as leírásából: „Törlésnek tekintjük, ha egy hálózati személy vagy lakás minden adatát meg akarjuk semmisíteni. A statisztikai gyűjtések után automatikusan program gondoskodik az MNVK/2. Csoportfőnökségnek, III/I. Csoportfőnökségnek átadott személyek törléséről és azokról, akik BM dolgozók vagy SZT állományúak lettek.”5 Nem csak a rendszeres törlések és „korrekciók”, de az adatfelvitel esetlegessége miatt sem tekinthetők a gépi adattárak hiteles nyilvántartásnak nemhogy az egész korszakra, de még egy meghatározott időpontra nézve sem. Az operatív szervek által nyilvántartásba vett személyek adatait ugyanis a szabályzatok szerint meg kellett küldeni a központi operatív nyilvántartónak, a belső feljegyzések szerint azonban ezen a téren rendszeresen több havi, esetenként éves elmaradások is voltak. Egy 1981-es, az operatív nyilvántartásról szóló előadáson például a következő hangzott el: „Még mindig előfordul késedelmes nyilvántartásba vétel, főleg a hazatérést megtagadó, jogellenesen külföldön tartózkodó személyeknél. 2-3 év is eltelik, amíg néhány területről beküldik ezeknek a nyilvántartásba vételét.”6 A fentiek ismeretében előrebocsátható, hogy az alább bemutatásra kerülő „adattárak” rendkívül fontos segédeszközként szolgálhat(ná)nak a korszak kutatói és az iratokat kezelő levéltárosok számára, azonban az eredeti iratok, vagy az iratokban bármilyen minőségben előforduló személyek hiteles nyilvántartásának semmiképp sem tekinthetjük őket. A gépi adatfeldolgozás kezdetei az állambiztonsági nyilvántartásban A magyarországi állambiztonsági szervek mindvégig nagy jelentőséget tulajdonítottak az operatív és hálózati nyilvántartások vezetésének, illetve az ezek révén rendszerezhető és kinyerhető információk tömegének. Az ’50-es években tömegesen nyilvántartásba vett célszemélyek és együttműködők adatainak manuális úton való kezelhetetlenségére, illetve összetettebb kutatási feladatok végrehajtásának lehetetlenségére több ízben is felfigyelt a párt- és belügyi vezetés, sokáig azonban ez csak a kartonrendszerű nyilvántartások ismételt felülvizsgálatát és a feleslegesnek ítélt adatok törlését eredményezte. A nyilvántartási és adatszolgáltatási igények folyamatos bővülése értelemszerűen megkövetelte, hogy a technikai fejlődés kínálta lehetőségeket mielőbb megpróbálják az állambiztonság szolgálatába állítani. Ennek a feladatnak az első lépéseit már az ’50-es évek végén, 1958-ban (!) megtették, amikor az első gépesített adatfeldolgozási rendszert bevezették az állambiztonsági rejtjeltechnika területén az akkori BM XII. Osztályon (az ún. Rejtjelközpontban).7 Az osztály szakfeladatainak ellátása során az adatfeldolgozáshoz az ún. Hollerith rendszerű lyukkártyás rendszert8 használták. Ehhez két évvel később egy Buli-gamma típusú elektronikus számítógépet is beszereztek, amely az egyik első ilyen berendezés volt az országban. A gépesítés elsődleges okát a rejtjelfejtési 4 A rendszer leírását lásd később! 5 ÄBTL 1.11.10. Operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek iratai (= 1.11.10.) 110. d. 6 ÁBTL 1.11.10.-64-64/1981. 7 ÁBTL 1.11.10.-99-2488/1965. 8 A gépi adatfeldolgozást forradalmasító lyukkártyás rendszer bevezetése Herman Hollerith német származású amerikai statisztikus, feltaláló nevéhez fűződik. Hollerith az 1890-es amerikai népszámlálási adatok kiértékelése során alkalmazta először az egységesen, kódtábla szerint kilyukasztott kártyák feldolgozásán alapuló rendszert. 111
