Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Hatalom, diktatúra, megtorlás - Ö. Kovács József: A kollektivizálás Békés megyei történetéről

dolgozóval, aki azzal lépett be, hogy »mit vacakoltok annyit; mondja meg, mennyi a földje, állata, felszerelése, hol akarja a háztájit és kész!« erre nevezett felesége is, és ő is mérges lett, lecsapta a tollat és kijelentette, hogy most már azért sem lép be, inkább felakasztja magát a padláson. Ezután kiment és rövid idő múlva az egyik agitátor utánament a padlásra, ahol nevezett valóban felakasztotta magát. Az agitátor azonnal elvágta a kötelet, így élve maradt.”26

A kollektivizálás kronológiai szempontból is új helyzeteket teremtett. A további elemzésekben az alkalmazkodási és tapasztalati formák változásaira a konkrét időszakhoz mérten is figyelni kell. Mint minden hadjáratban, az irányítók ez alkalommal sem rendelkeztek pontos információkkal a meghódítandó területekről. 1960 februárjában például kiderült, hogy Bács és Békés megyékben is túlzottnak minősítették a területfoglalást, azaz az erőszakos szervezéssel elért „eredmények” mértékét. Bácsban a tervbe vett 150 000 hold helyett 170 000, Békésben 180 000 helyett 205 000 holdnyi földterületet vontak „társadalmi tulajdonba”, amelynek műveléséhez sem ember, sem eszköz nem állt rendelkezésre.27

Kollektivizálás elleni viselkedésformák és következményei

A politikai rendőrségi jelentések szerint a legtöbb „tsz-ellenes megnyilvánulást” Szabolcs, Pest, Szolnok, Tolna, Heves és Békés megyében tapasztaltak.28 Az állambiztonsági szolgálat a következő 1959. évi Békés megyei példákat sorolta fel a „szervezkedésre”: a csabacsüdi Rákóczi Tsz 60 tagja közül 52 visszakövetelte a belépési nyilatkozatot. Öt „nagyobb arányú tsz-ellenes megmozdulásról” számoltak be: Csabacsüd, Kötegyán, Kétegyháza, Szarvas, Méhkerék településeken.29

A verbális tiltakozások, ellenállások hagyományos formái Békésben is rendszerint előfordultak. N. L.-t 1959-től hosszú ideig vizsgálati fogságban tartották, mert „tsz-ellenes izgatási” tevékenysége során a kollektivizálást egy sajátos, keserű tapasztalatokkal teli nyelvi szerkezetben értelmezte a következőképpen:

„Mi atyánk Hruscsov, ki ülsz a Kremlben. Oh, hogy örülünk néked, hogy bevezettél bennünket a T.sz-be. Az Elnök, a könyvelő, az írnok az irodában. Az ag- ronómus, a brigádvezető egy-két Párttaggal a kocsmában. A fiatalok a Gyárban, a lányok az állami gazdaságban. A csősz kint a határban vigyáz a répa kupakjára vagy a kukoricára, hogy ne kerüljön a háztáji portára.

Többi tag is kint van a határban, de nagy tarisznya lóg a nyakába és nagy lófasz a picsájába.

Ha van, ki okuljon, vagy tanuljon belőle, az egy-kettőre változtasson azon. Te büszke T.sz-tag, ki minden nap loholva jársz a munkába, nehogy szégyent hozz a brigádra.

26 Rendőrségi jelentés, 1961. január 28. MNL OL XIX-B-14.387. d. Egy bucsai (Békés m.) házaspár búcsúlevelében öngyilkosságuk okaként a tsz-be kényszerítésüket nevezte meg. Scher Dezső, az MSZMP Élelmiszercsomagoló Vállalat Pártszervezete titkárának ajánlott levele a KB Mezőgazdasági Osztályára a Bucsa községben tapasztaltakról, 1961. január 2. MNL OL M-KS-288. f. 28. cs. 1961. 12. ő. e. 40.

27 PTO-jelentés, 1960. február 10. MNL OL M-KS-288. f. 11. cs. 1960. 607. ő. e.

28 Rácz Sándor rendőr őrnagy jelentése a tsz-ek védelmének helyzetéről, 1959. augusztus 3. Állambiztonsági Szolgá- latok Történeti Levéltára (= ÁBTL 1.6. BMII/7.12. d. III/l 1.1-11.)

29 1959. augusztus 3. ÁBTL 1.6. BM II/7.12. d. III/ll. 1-11.

106