Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Ö. Kovács József: A kollektivizálás Békés megyei történetéről
szárnyaló, sokszor ellentmondásos hírek igen nagy szereppel, mondhatni stabilizáló jelentőséggel bírtak a diktatúrában. A kényszerű „felajánlásokat”, „lemondást”, „önkéntességet” csak ebben az életszerű, tehát az akkori életlehetőségekből és jövőhorizontokból kiindulva célszerű tudományos beszédmódunkba beemelni: „szórványosan már lehet hallani, hogy vége már a magántulajdonnak, most már megcsinálják a kommunisták a kolhozt”. Dobozon a földelfoglalási tervek konkretizálása közben ezt látták a helyi kollektív viselkedésformákról: „A tagosítás előfeltétele igen jó, mert meg tudják oldani kulák földeken, alig két-három kisparasztot kell csak elmozdítani. Vannak olyan hangok, hogy eddig védték a kommunisták a magántulajdont, most már összerakják a földet, hogy később egészen elvegyék. A pártvezetőség kiértékelte a rendeletet, és a hangulat jó irányáról gondoskodik.”11 A tagosító bizottságok a dolgok logikájából fakadóan elsősorban szegényparasztokból álltak, erre az összetételre Endrőd kapcsán utal a jelentés. A Gyula melletti Kétegyházán ,,[m]ár tárgyalásokat is kezdtek két kulikkal, akik szó nélkül felajánlották földjük túlnyomó részét teljesen ingyen az államnak, maguknak mindössze 10-12 holdat tanyával kívánva meghagyni”. Az állami földelvétel során Szarvason az okozott nehézséget, hogy a „terv alapján négyszázkilenc kát. hold felajánlására van szükség, hogy a csoportokat feltöltsék, eddig azonban mindössze 120 kát. hold önkéntes felajánlás, illetve 20 tagbelépés történt, ezért a DÉFOSZ-ban gyűlést tartanak, alulról megszerveznek felszólalásokat, akik felajánlják földjüket társas művelésre és belépnek a tszcs-be”.12 Egy hónappal később a jelentésíró így látta a helyzetet: „A birtokbaadás munkájának megkezdésével főleg a kulákok részéről tapasztalható erősebb ellenállás. Szarvason Bobvos Pál 36 kát. hold. Köröstarcsán Veight Márton 26 kh, Nagyszénáson Nagy István 40 kh, Szentetornyán Pavuk János 35 kh, Gádoroson Györkös Károlyné 15 kh, férje őrnagy volt, aki nyugatra menekült, és még mindig nem jött vissza. Nevezett kulákok és még több társaik olyan kijelentést tettek, hogy nem hajlandók területükről elmenni. Sőt, még olyan is volt, aki azt mondta, hogy még az életével is megvédi a földet, csak próbáljon valaki a földjére lépni. De vannak olyan kulákok is, mint Dobozon D. Nagy nevű, aki kérte a Tagosító Bizottságot, hogy hagyják meg a földjén, ne tegyék őt tönkre, hisz a beszolgáltatásnak is eleget tett. A kulákok többsége azonban, amikor megtudta, hogy a földje a táblába esett, kezdett hurcolkodni a tanyából. Egyes helyeken a kulákok között az a vélemény alakult ki, hogy j óbb volna, ha az ő földjük is beleesett volna a táblába, legalább nem kínozzák őket tovább. Vannak kulákok, akik a tanyájukon hozzáfogtak lebontani és elvinni a górét és egyéb hasonló épületet, ezt azonban megakadályoztuk. Kis- és középparasztok részéről is mutatkozott ellenállás, de csak szórványosan, főleg Mezőberény, Köröstarcsa, Gyoma, Doboz, Szarvas községekben. Gádoroson 56 kisparasztnak esett földje a táblába, mivel több földdel rendelkező kulák kevés van a községben. Jó népnevelő munkával és a kisparasztok érdekeinek figyelembevételével csak egy kisparaszttal nem tudtak megegyezni. A többi vállalta önként, hogy el fogja cserélni földjét. Főleg úgy oldották meg, hogy a kisparasztok a tszcs-be jelentkező tagoknak a faluhoz közelebb eső 11 Az MDP Békés Megyei Bizottságának „szigorúan bizalmas” jelentése a KV-nak, 1949. augusztus 31. MNL OL M-KS-276. f. 93. cs 115. ő. e. 1-4. 12 Az MDP Békés Megyei Bizottságának „szigorúan bizalmas” jelentése a KV részére, 1949. augusztus 31. MNL OL M-KS-276. f. 93. cs. 115. ő. e. 1-4. 101
