Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Kelenik József: Adatok a kanizsai erőd építésének történetéhez (1577-1582)
1 Kelenik József J Adatok a kanizsai erőd építésének történetéhez 99 szításé, a kisebb-nagyobb hidak ácsolása, a gerendavázú, paticsfalú épületek építése során a helyi mesterek és a lakosság is jelentős építési ismeretre tett szert. Az ilyen módon készült építmények harcászati alkalmazásáról azonban - mivel erre eddig, tűzfegyverekkel szemben, nem került sor - semmilyen tapasztalattal sem rendelkeztek. Nem tudták, hogy az ágyútűz ellen, milyen vastag töltést, milyen átmérőjű gerendákat, kötéseket, árkokat stb. célszerű használni. Ezt a tudást a gyakorlat, az elszenvedett ostromok tapasztalatai hozták meg. Bizonyos jelenségekből egyébként arra következtethetünk, hogy az 1540-1550-es években még a Magyarországon működő, egyébként jól képzett olasz hadmérnökök sem bővelkedtek az ilyen irányú tapasztalatokban. Ez nem is csoda, hiszen Itáliában, az erődök földjén, a föld-fa erődítéseket jobbára csak az ideiglenes, a szükség- és a tábori erődítéseknél használták. A földalapú erődítés új szakmai fogásai csak az 1570-es évektől, Németalföldnek a spanyol világbirodalommal folytatott háborúi nyomán alakultak ki, és terjedtek el.1 A 16. század közepe táján a magyar palánkerődítések a rendelkezésre álló idő, pénz, építőanyag, munkaerő és a rendeltetés függvényében igen eltérő nagyságban, minőségben és erősségben készültek .2 A legegyszerűbb és egyben leggyengébb erődítési forma az ún. egysoros palánk volt. A 120-140 cm mélyen, 60-80 cm szélességben kiásott alapárok kirajzolta a palánk védővonalának formáját, az erősség alaprajzát. Egy-egy jól elhatárolható építési szakasz két végén felállítottak, beszinteztek és ideiglenesen rögzítettek egy-egy törzset. Közöttük zsinórt feszítettek ki, ami kijelölte az építők számára azt a síkot és magasságot, amihez a többi fát igazítani kellett. így a további fatörzsek felállításánál már csak egyetlen egyszerű mérésre volt szükség, függőónnal ellenőrizni kellett, hogy a felállított törzs oldalirányban se térjen el a függőlegestől. A legkiválóbb építőanyag a magas csersavtartalma miatt a kártevőknek és a környezeti ártalmaknak is jól ellenálló, kemény, kocsányos tölgy volt. Az eddigi régészeti feltárások eredményei alapján úgy tűnik, hogy az esetek túlnyomó többségében 20-25-30 cm átmérőjű törzseket használtak az építkezéseknél. Egy ilyen vastag tölgy építéshez felhasználható rönkjének hossza nagy átlagban 5-6 méter volt.3 A törzseket, hogy az építkezés befejeztéig, és később is szilárdan álljanak, a talaj minőségétől függően, 1 A németalföldi földerődítések módszereire vonatkozó egyik első, kiváló összefoglalás: Bellisiren, 1582. 2 Tolnai, 2011. 3 A törzs átmérőjéből jó közelítéssel megállapítható a fa kora, ebből pedig a törzs, a felhasználható rönk hosszúsága.
