Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)

Liska András: A gyula vár palánkerődítésének régészeti feltárása

90 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN ben találtunk. Ebből az ásatási szelvényből került napvilágra egy külön­leges csonttárgy, egy bor- vagy víztárolásra használt bőrtömlő csontból esztergályozott csutorája is. Az ásatást követően a földbástya környékén is végeztünk földtani fúrásokat, hogy a feltárás eredményeit komplex mó­don kiegészíthessük. Ezek szerint a bástyát D-ről közvetlenül övező ré­szen a várárok alakítása mesterségesen történt, a természetes folyómeder csak távolabb, a mai Kossuth utca felőli szakaszon követhető. A bástyaépí­tészet ismertetett technológiájának emlékei az előző helyszíntől távolabb, a téglavártól É-ra, az egykori ÉNy-i földbástya területén is előkerültek. A palánkvár másik végén találtakhoz hasonló, ferdén elhelyezett, támasz­tógerendaként funkcionáló, kettős cölöpsorok nyomai itt is dokumentál­hatók voltak, amelyek egyúttal ezen a részen is meghatározták a bástya külső kontúrjának futási irányát. A huszárvárat és a belső várat elválasztó palánk és vizesárok problematikája A 2015-ös őszi ásatási idény részben a tavaszi ásatások eredményeinek pontosítását, részben pedig új, eddig kutatatlan részek ásatását cé­lozta. Az újabb feltárási szelvények kijelölésével együtt újabb térképező talajfúrásokat is végeztünk részben a feltárások kiváltására, részben pe­dig a feltárással nem kutatható pontok vizsgálatára. Az ásatási és a fúrási módszerek célszerű ötvözésének eredményeképp megtaláltuk a palánk- erődítés eddig szinte alig kutatott szakaszát, a huszárvárat a belső vártól elválasztó várárkot és palánkfalat, amely a palánkerődítés két hosszanti oldalára merőlegesen húzódva, mintegy kettéosztja a vár teljes területét. A várépület előtt elhelyezkedő, jelenlegi rendezvénytér közepén nyitott ásatási szelvénnyel a mesterségesen kialakított belső vizesárok D-i partját és a medernek a nagyobb részét találtuk meg. A területet nagyon vastag, 18-19. századi feltöltés fedte, ebbe a feltöltésbe mélyítettük az ásatási szel­vényünket. A szelvény alján, kb. 250 cm-es mélységben kezdett jelentkez­ni az előző feltöltési rétegektől jól elkülöníthető, szürke színű, iszapos, sok szerves anyagot tartalmazó réteg, amelyet egy egykori vízmeder hosszú idő alatt feliszapolódott maradványának határoztunk meg. A feltörő ta­lajvíz miatt ezt a szelvényt sem tudtuk 280-300 cm-nél mélyebbre ásni, ám nagyon fontosnak tartottuk, hogy az előbukkant iszapréteg horizon­tális és vertikális kiterjedését és megismerjük. így a talajvíz szintje alatti rétegeket talajfúrásokkal kutattuk. így találtuk meg a belső várárok É-i szélét, valamint a vele párhuzamosan futó, belső palánkerődítést is. Az ásatással és talajfúrásokkal kiegészített kutatások alapján egy csaknem 30 méter szélességű, mesterségesen kialakított, belső várárkot lehet re­konstruálni, amelynek a feltöltődéséről is sok információt gyűjtöttünk.

Next

/
Thumbnails
Contents