Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Hóvári János: Szulejmán szultán 1566. évi hadjáratának indítékai: magyar-török helyzetkép a 16. század közepén
HÓVÁRI JÁNOS f SZULEJMÁN SZULTÁN 1566. ÉVI HADJÁRATÁNAK INDÍTÉKAI 9 az abból táplálkozó magyar öntudatra. Ha meg is volt a vonzódás mindkét magyar világban az egymással való együttműködésre, akár Bécs és/ vagy Isztambul ellenében is, ezek sikerre vitele szinte lehetetlen volt. A két világbirodalom oly erővel szorította magához az egykori Magyar Királyság egy-egy darabját, s vele az ott élőket is, hogy az ebből való kilépéshez a magyarság kevés volt. Szulejmán diplomatái és katonái egy olyan rendszert erőltettek ránk, de Bécsre is, a 16. század közepén - számos csalétekkel is megtűzdelve -, amely a 17. század végéig működött. Ennek fontos alaptétele volt - idézzünk az irányelvekből -, hogy a magyarok között mindig kell, hogy legyen török orientációs politikai-katonai csoport. A felszabadító háborúkat (1683-1699) követően ugyan a kényszer-tettetett török orientáció a magyar politikából fokozatosan eltűnt, azonban ennek az irányzatnak, valljuk be, volt igen sok öntudatos híve is egykoron. Ám azáltal, hogy Erdély, sajátos „szulejmáni örökségként” a Diploma Leopol- dinummal Bécs kezébe került, a „Nagyfejedelemség-Grossfürstentum” másként változott és fejlődött, mint a királyság többi része. S ennek máig ható szellemi és gazdasági kihatásai vannak a Kárpát-medencei világában, még a poszt-trianoni korban is. így elmondhatjuk, hogy a „szulejmáni örökség” a magyar élet legkülönfélébb zegzugaiban is velünk él. Szulejmán szultán sok időt fordított Magyarországra: tizenhárom hadjáratából hetet magyar területre vezetett. Ismerte a magyar viszonyokat. Uralkodásának legnagyobb győzelmeit: Nándorfehérvár elfoglalása (1521) - ami dédapjának, a híres II. Mehmetnek nem sikerült - és a mohácsi csata (1526), hazánk területén aratta. Fogalmazhatunk úgy is, hogy magyarországi fellépése után lett igazán európai tényező. A sors azonban úgy hozta, hogy utolsó fellángolásának, az 1566. évi hadjáratnak is hazánk volt színhelye, s szemét is magyar földön hunyta le. Az 1566. évi hadjárat megindításának számos oka volt. Az egyik ok-forrás az erdélyi helyzetből következett, nevezetesen a királyi Magyar- ország csapatainak ottani térnyeréséből. A másik az udvari intrikákból eredeztethető, amelyek miatt a Topkapi Szerájbeli délszláv-bosnyák érdekcsoport új fejének, Szokollu Mehmed nagyvezérnek sikert kellett produkálnia. A harmadik ok pedig az a hódoltságbeli de facto helyzet volt, hogy a királyi Magyarország három fővárának (Eger, Gyula, Szigetvár) katonasága hatalmas mérvű pusztítást vitt végbe a törökök alatti országrészben: a magyarországi török haderővel már megfékezhetetlenek voltak. Sőt, rövid időre felvillant annak a lehetősége is, hogy a török hódoltság vonalát vissza lehet szorítani, s a magyar végvári társadalom kellő külső segítséggel offenzívába kezdhet.
