Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Liska András: A gyula vár palánkerődítésének régészeti feltárása
Liska András 5 A gyulai vár palánkerödítésének régészeti feltárása 85 mazódott, hogy a palánkfal vastagsága az ásatás módszereivel pontosan meghatározható-e. A feltáráson megfigyelt jelenségeket mindvégig stratigráfiai egységenként dokumentáltuk, így biztosítva a folyamatos bontás mellett a palánkhoz köthető cölöphelyek és rétegek pontos azonosítását. Az Al- másy-kastély parkjában kijelölt szelvény legfelső rétegében 20. századi, alatta 18-19. századi leletanyagot találtunk. Ezek a feltöltések valószínűleg a palánk szétbontásához köthető tereprendezési rétegekként határozhatók meg. A palánkszerkezethez köthető cölöphelyek a modern felszín alatt már mintegy 80 cm-rel jelentkeztek a palánktestet alkotó, keményre döngölt agyagrétegben. A cölöphelyek nagyobb része nagyon laza feltöltésű üregként jelentkezett a döngölt sáncföldben. Átmérőjük átlagosan 20-40 cm-es volt, és a jelentkezési szintjükön, a nyesett felületen inkább a laza betöltés jellegzetes, körkörös alakú besüppedése, beomlása jelezte a helyüket, mint alig észrevehető foltjuk. A palánk tengelyére merőlegesen megnyitott, két méter szélességű szelvényünkben szépen követhetők voltak a sorokba rendezett cölöphelyek, amelyek a palánkot alkotó, párhuzamosan levert cölöpsoroknak a maradványai voltak. A cölöphelyeket a viszonylag kicsiny átmérőjük miatt kézzel és bontószerszámokkal is nehezen lehetett kitisztítani. Az egyes bontási szinteken jelentkező cölöp- helyeket szintenként dokumentáltuk, és úgy jelöltük a helyszínen, hogy a lejjebb következő bontási szintnél is beazonosíthatók, az újabban jelentkezőktől elkülöníthetők legyenek. Ezzel a módszerrel sikerült az egymáshoz tartozó, és így feltehetőleg azonos időpontban keletkezett cölöpsorokat egymástól elkülöníteni. Már az első cölöpsorok jelentkezésekor is feltűnt, hogy egyes cölöphelyek és az általuk alkotott sorok sem azonos szinten jelentkeznek. Egyes sorokat későbbi feltöltési-, omladék-, vagy planírozási rétegek fednek el. Az egyes rétegekhez köthető, belső, relatív kronológiai megállapítások alapvetően ezekből a megfigyelésekből erednek. A palánkot a huszártorony mellett keresztülvágó szelvényünk feltárása közben hamar feltűnt, hogy a palánk külső, a várárok felőli részén lévő cölöpsorok és a palánkvár belső, védett oldalát lezáró cölöpsorok közötti távolság meghaladja a 12-13 métert. Ha a két szélső cölöpsor közötti távolságot tekintjük a palánktest lehetséges legkisebb vastagságaként, akkor az előzetesen becsült adatokhoz képest jóval szélesebb palánkot kapunk. Ám a palánkot alkotó, párhuzamos cölöpsorok tekintetében is nagy különbségeket figyelhettünk meg. A szelvényben dokumentált, mintegy 12 párhuzamos cölöpsor két, egymástól elkülöníthető struktúrában helyezkedett el. A külső cölöpsorok nagyobb átmérőjűek, míg a palánk belső oldalát alkotó sorok átlagosan kisebb átmérőjű cölöpökből álltak. A két, egymástól elkülöníthető struktúra kronológiai egymásutániságot is feltételez, ám ennek a pontos meghatározása majd csak az egyes cölöpsorok részletes,
