Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
I Németh Csaba f A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai 45 velük a tatárok.41 A következő évben, 1544-ben viszont Visegrádnál már egyértelműsíthető a megkötött szerződés megszegése. Az ostromló budai pasának még a parancsnok életét is alig sikerült megmentenie a kivonulókra rontó katonáitól.42 Velikát a benne menedéket kereső parasztság nyomására adták át vitézeink, de rajtaveszítettek: többségüket felkoncolták a budai pasa katonái, jobbára csak pénzen válthatták meg életüket.43 Valószínű, hogy 1551-ben Csanád feladói is szabadon távozhattak.44 1552-ben a budai pasa által elfoglalt Veszprém védői viszont rajtavesztettek: a janicsárok megszállták a kapukat és ugyan elengedték a kivonulókat, de aztán lovasokat küldtek utánuk, hogy ruhájuktól, fegyverüktől és pénzüktől megfosztva részben rabbá tegyék, részben levágják őket.45 Temesvár védői sem jártak jobban. A birodalmi oszmán sereg sorfala között megkezdett kivonulás hamarosan öldöklő küzdelemmé változott. Állítólag ezzel az előző évi lippai példát akarták megtorolni a törökök. Akkor a magyarok ígértek szabad elvonulást a muzulmán harcosoknak, azonban a nyugati zsoldosok utánuk vágtatva sokukat levágták.46 Talán még el is lehetne hinni ezt a vélekedést, ha a fentebb felsorolt többi esetről nem lenne tudomásunk. Ugyanebben az évben azonban a Nógrád megyei Busa, majd Salgó védőivel az ostromló budai pasa nagylelkűen viselkedett, ők valóban szabadon távozhattak.47 (Istvánffy a fenti erősség ostromát is 1552-re tette, de valójában arra csak 1554-ben került sor, s így az ostromot nem is a nevezett pasa, hanem Hamza szécsényi bég vezette.48) Ez is azt mutatja, hogy ilyen esetekben milyen sok múlott az illető parancsnok hozzáállásán. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy itt nem a birodalom távoli tartományaiból ideiglenesen ide vezényelt, hanem hosszabb ideje helyben élő harcosokról volt szó. Nekik nem lehetett mindegy, hogy milyen hír terjed el róluk, hiszen figyelembe kellett venniük azt is, hogy ők is bármikor ellenfelük fogságába kerülhetnek. Verőce 1553-as átadásáról nem ismerünk részleteket.49 Babócsa 1555- ös feladása magában hordozta a vita lehetőségét, mégis simán lezajlott. Itt is helyi haderőről, a budai pasa katonáiról volt szó. Tojgun budai pasa ugyan kikötötte a kaposvári és korotnai menekültek kiadatását, a védők 41 Istvánffy, 2001.1/2. 104. 42 Istvánffy, 2001.1/2. 108. 43 Istvánffy, 2001.1/2. 109-110. 44 Istvánffy, 2001.1/2. 151. 45 Istvánffy, 2001.1/2. 183. 46 Istvánffy, 2001.1/2. 163. és 193-194. 47 Istvánffy, 2001.1/2.198. 48 Hernádi, 1982. 50. Ezúton mondok köszönetét Feld Istvánnak, hogy felhívta a figyelmemet Istvánffy tévedésére. 49 Istvánffy, 2001.1/2. 227.
