Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
32 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA’'- GYULA 1566-BAN az ország bevételeiből ekkor csupán 800000 rajnai forint folyt be.1 Bár ezt egy magyar hazafinak nem könnyű elfogadnia, de úgy tűnik, az ország védelme érdekében rá voltunk szorulva arra a külföldi segítségre, amelyet a közös Habsburg uralkodó személye biztosított. Ám ha valaki emiatt arra a következtetésre jutna, hogy országunk csak elhanyagolható szerepet tölthetett be a kialakuló Habsburg Monarchiában, az téved. Az uralkodó összbevételeinek ugyanis legalább az egyharmad része Magyar- ország területéről származott. Arról nem is beszélve, hogy székvárosuk, Bécs védelme érdekében elemi érdekük volt a város előterét biztosító területek megoltalmazása. Azt persze jogosan felróhatjuk uralkodóinknak, hogy nem használtak ki minden lehetőséget a hódítók visszaszorítására és a távolabbi országrészek védelmét sem viselték annyira a szívükön, ahogy az magyar nézőpontból elvárható lett volna, de az idegen segítségnek ez volt az ára. Ezzel szemben a 16. században az Oszmán Birodalom rendkívül agresszívan lépett fel. Szulejmán szultán a hatalomra kerülését követően hétszer is ellátogatott hozzánk. Már az első alkalommal, 1521-ben Nándorfehérvár bevételével befoldozhatatlan lyukat ütött az ország határvédelmi rendszerén, majd öt év múlva a középkori Magyarország hadseregét is megsemmisítette a mohácsi síkon. Ezzel azonban túlnyerte magát, s bár Budára is bevonult, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ekkor még nem gondolt az ország megszállására, csupán vazallusi helyzetbe akarta kényszeríteni az uralkodóját. Ám II. Lajos halálával épp fő ellenfele, Habsburg Ferdinánd számára kaparta ki a gesztenyét. Nem tűrhette meg őt a magyar trónon, ezért szállt hadba 1529-ben ismét, ezúttal Sza- polyai Jánost segítve. Már Bécs ostromával is megpróbálkozott, ahol, ha sikerrel jár, a magyar ügyre is pontot tehetett volna. Szerencsénkre ez nem következett be, így három évvel később újra tiszteletét tette az országban. Ekkor V. Károly császár személyesen vonult fel ellene.2 A két uralkodó összeütközése azonban, mely szerencsés esetben akár országunk felszabadulását is magával hozhatta volna, elmaradt. Tisztes távolból figyelték egymást, de egyikük sem törekedett a nyílt küzdelem felvállalására. Az első Habsburgok által szervezett törökellenes akcióra így 1538-ig kellett várni: Szlavóniában próbálták feltartóztatni az oszmán előrenyomulást, de eredménytelenül. (í. kép)3 1 Pálffy, 2010. 150., 139., valamint 74. és 203. 2 Ágoston, 2013.21., 27. és 30. 3 http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/magyar-tortenel- mi-terkeptar/a-harom-reszre-szakadt-magyarorszag-a-drinapolyi-beke-koraban/a-ha- rom-reszre-szakadt-magyarorszag-a-drinapolyi-beke-1568-koraban-kronologia-2 (Letöltve: 2016. június 30.)
