Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században
20 „A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA I566-BAN A vár 1695. évi visszafoglalása után néhány évvel megszületett a karlócai béke, amely biztosította, hogy a Magyar Királyság területéből mindössze a Temesköz maradt oszmán fennhatóság alatt. A Rákóczi-sza- badságharc hadi eseményei, valamint a nagy győzelemmel végződött 1716-1718. évi Habsburg-oszmán háború eredményeként sor került a királyi kézen lévő várak szerepének rendezésére. Gyula - elvesztve immár teljesen katonai jelentőségét - először felkerült az 1699. évi „várrombolási” rendelet listájára, majd 1719-1722 között Johann Georg Harruckern, a korszak egyik legnagyobb hadiszállítója birtokába került. Tehát mindösz- sze 25 évig volt újra állami kézen! Gyula stratégiai szerepe 1566 előtt G yula stratégiai jelentősége a hódoltság területi növekedésével párhuzamosan emelkedett, már a mohácsi csatavesztés után a Tiszántúl déli részének védelmében és igazgatásában is fontos szerepe volt, majd Temesvár és Szolnok 1552. évi elfoglalásával ékelődött az oszmán és az erdélyi területek közé .2 Párhuzamosan Erdély 1551. évi német és spanyol csapatok általi megszállásával I. Ferdinánd újjászervezte a Luxemburgi Zsigmond király (1397-1437) óta Temesvár székhellyel létezett Alsó Részek Főkapitányságát, de immár Várad központtal. A védelmi övezet gazdasági hátországát az 1550-es évek második felében Szabolcs, Szatmár, Közép-Szolnok, Külső-Szolnok, Békés, Bihar, Kraszna, Csongrád, Csa- nád, Zaránd és Arad megyék adták. A pár évig tartó kísérlet végül kudarcba fulladt, amelynek okai között az oszmán területek növekedésével párhuzamosan az ide vezényelt katonaság ellátási nehézségét sejthetjük. Fülek 1554-ben török, míg Várad 1557-ben erdélyi fennhatóság alá került. 1556-ban Izabella királyné megerősítette a hatalmát Erdélyben, és a fia, János Zsigmond is biztos kézzel kezdte meg az uralkodását 1559-ben. Az 1560-as évek elején egyedül Gyula maradt a Tiszántúlon Habsburg kézben. A bécsi katonai hadvezetés immár Gyula központtal igyekezett a Maros-Körös-köz megtartását véghezvinni, és a várat az egykori Alsó-Magyarországi Főkapitányság székhelyévé tette, ugyanakkor a vár főkapitányának a kipróbált katonát, Ákosházi Kerecsényi Lászlót nevezték ki. A katonaság számát is jelentősnek mondhatjuk a vár nagyságához képest, Kerecsényi több mint 500 lovas és 350 gyalogos katona felett parancsnokolt (1553-ban 433 lovas és 150 gyalogos állomásozott itt). Az újjászervezés és a töröknek való ellenállás szinte lehetetlennek tűnő feladat volt az 1560-as években, hiszen a vár az utánpótlási vonalaktól távol, ellenséges várak gyűrűjében feküdt. Gyula fontosságát az 1564-ben érkezett, a bécsi Udvari Kamara által delegált királyi biztosok 2 Pálffy, 1998. 20-23.
