Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Varga Zoltán: A Zrínyi-kultusz évszázadai Szigetváron
112 „A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN akik életüket adták a hazáért. Rendszeresen megtartott, szervezett ünnepséget ekkor még nem szenteltek Szigetváron a mártír hősök emlékének, azonban a turbéki Segítő Boldogasszony-kápolna Mária-ünnepein tartott szentmiséken bizonyára megemlítették hősünk nevét is, hiszen a városházán őrzött 18. századi Szigeti Zrínyi Miklós-portré kalpagjának csatján Segítő Szűzanya-ábrázolás található.5 A Zrínyi-emlékünnepség születése A mohácsi csata háromszázadik évfordulóján, 1826-ban Kölcsey Ferenc sürgette a nemzetet, hogy Zrínyi és hős katonái mártírhaláláról minden évben ünnepség keretében emlékezzenek meg Szigetváron. Nemzeti hagyományok című művében így írt: „Mi által dicsőítők meg a helyet, hol hős Zrínyink elhullott, hanemha azáltal, hogy a tőle védett sáncokat kótyavetyére bocsátottuk? [...] Mit talál a szem, mely régiségeinket vizsgálja? Nemde őseinknek várfalait, melyeket a gondatlan unoka le hagyott omlani [...]. Nem azt mutatják-e az ilyenek, hogy nemzeti lelkesedés híjával vagyunk, s a nemzet hőskorának hagyományai kebelünk bűnös elhűlésébe lelték sírjokat?”6 Szigetvár lakóira hatottak Kölcsey lelkiisme- ret-furdaló gondolatai és Góczy Konrád plébános, valamint Mérey József járási főszolgabíró kezdeményezésére elindítottak egy máig élő hagyományt: 1833-ban megrendezték az első Zrínyi-ünnepséget. Az ünnepség, melynek keretében gyászmisét tartottak és beszédben méltatták Zrínyi és mártírtársai emlékét, évről évre fejlődött és gazdagodott, főleg miután Juranics László pécsi kanonok 1846-ban 1000 forintos alapítvánnyal támogatta az ünnepséget, emléket állítva ezzel ősének, a Zrínyi zászlótartójaként hősi halált halt Juranics Lőrincnek is. Az 1833-tól minden évben megrendezett szigetvári Zrínyi-ünnepség országos érdeklődést váltott ki, melyről a reformkori lapok is előszeretettel tudósítottak. Vahot Imre, a Pesti Divatlap 1845-ös évfolyamában Üti emlények című írásában így írt a Zrínyi-ünnepségről: „Zrínyi emlékére nemrég vallásos ünnep alapíttatott, melly a szigeti cath. Egyházba évenként isteni tisztelet- és emlékbeszéddel tartatik meg.”7 Vahot írásából kiderül, hogy a szigetvári nép körében is elevenen élt Zrínyi emléke: „ [...] meg akartam tudni, vajon mit tud az evidéki köznép Sziget történetéről, szóba ereszkedtem rác, de magyarul is jól beszélő fuvarosunkkal, ki nem kis örömömre valóban szép mondát regélt nekem Zrínyi leánya és a török szultánról. Ez ugyanis szerelmes lévén amabba, egy nagy terebély fa alá találkozásra hívá fel a bájoló hölgyet. És Zrínyi leánya meg is jelent a kijelölt helyen, de a helyett, hogy a szultánt megölelte volna, nyilat röpített 5 Gárdonyi, 2015.42. 6 Kölcsey, 1941. 31. 7 Vargha, 1968.
