Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Kelenik József: Adatok a kanizsai erőd építésének történetéhez (1577-1582)
108 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN kialakítása. Az alaprajzot megformázó két cölöpsor - a banketta - belső pereménél, kb. hat méterenként alakítottak ki egy-egy kötési pontot. Ezeken a helyeken úgy vertek le a bankettába egy-egy, legalább 8-9 méter hosszú tölgyfatörzset, hogy az a majdan megépülő földsánc homlokfalának dőlésszögével megegyező szögben álljon. Ezt követően minden befelé dőlő törzs bal oldalára lefektettek a földre egy-egy kilenc méter körüli tölgyet. Úgy, hogy az a tervezett fal síkjával 45 fokos szöget zárt be, a vége pedig 35-45 centiméterrel túllógott a ferdén álló fatörzsön. Ugyanígy jártak el a törzs jobboldalán is. Ily módon aszimmetrikus, X alakú keresztkötések keletkeztek. Ahol az X-ek vonalai egymást keresztezték, ott álltak a felmenő, befelé dőlő, vertikális tartóelemek (i-6. ábra).18 A törzseket a keresztezéseknél egymáshoz kötötték, és hogy a további munka során ne mozdulhassanak el, kötél - és feltehetően cövekek segítségével - erősen a földhöz rögzítették. Ezt követően két lábnyi, 60 centiméternyi döngölt földdel fedték le, stabilizálták a kötéseket. A második sor kereszttartót - az elsővel megegyező módon - akkor fektették le, amikor a sáncfal töltésének magassága elérte a hat métert.19 A sáncfalak, bástyák földjébe mélyen betemetett kereszttartók egyetlen rendeltetése az építkezés legutolsó fázisaként megépülő palánk stabilizálása volt. Az aszimmetrikus X-ek falsíkból kinyúló végeihez rögzítve, alul és felül is, egy-egy erős, horizontális gerenda futott végig a fal előtt. A palánk megépítésekor ezekhez kötötték, csapolták, vagy szegelték a palánkfákat. A kanizsai vár esetében a palánk szerkezetileg és funkcionálisan is jelentősen eltért „magyar módra” épült társaitól. Itt ugyanis - levonva az 1566. évi gyulai és szigetvári ostromok tanulságait - a bástyák és kötőfalak tömésföldjét már nem a palánk tartotta. Kanizsa a sánckialakítás tekintetében ugyanis németalföldi mintát követett. Az erőd védelmi létesítményei olyan tömör, teljesen öntartó földművekből álltak, melyek - akárcsak a mintául szolgáló németalföldi erősségek - önmagukban is teljes harcértéket képviseltek.20 A masszív erődsáncok elé - a helyi gyakorlatnak és szokásoknak megfelelően - azonban mégis odakerült egy magyaros, fonott palánk. Ennek földbe temetett, X kötéseket alkalmazó tartószerkezete azonban a korai olasz föld-fa építésekre jellemző sajátság. Az építtetők elgondolása szerint a palánk feladata leginkább az elkészült földművek védelme volt a csapadék, és a rendkívül vizes, párás 18 A tartóelemek kötésrendszere jól értelmezhető az építkezés közben készült - mellékelt - színezett ábrasoron. Lelőhelye: ÖStA KA KPS G.I.h 01-94. 19 ÖStA KA HKR HR Akten Exp. 1577. July. 140. f32v. 20 Az ekkor megépült kanizsai erődöt három komolyabb ostrom érte. 1600-ban az oszmánok, 1601-ben a császári hadsereg, 1664-ben pedig a Zrínyi-Hohenlohe-Strozzi vezette „koalíciós” sereg próbálta bevenni. Az 1570-es években megépült Kaiser és Schwendi bástyákban, illetve az ezek mellett álló kötőfalakban azonban egyik ostrom sem volt képes rést törni, vagy érdemleges kárt okozni.
