Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Király András: Megkésett nekrológ. Kovách Géza 90 éves lenne az idén...
5 Megkésett nekrológ Kovách Géza 90 éves lenne az idén... a a sors kegye folytán kissé rendezettebb formában élheti az életét. Ha egy kicsit többet törődött volna magával. Ha Ő, aki tudott mindegyre újrakezdeni, nem fáradt volna bele valamibe. Ha egyszerre csak nem érzi úgy: elég volt... Tanúsították mások, elhangzott számtalanszor, miszerint az a mondat, amelyik úgy kezdődik: „Ha”, az rosszul indított mondat. Sajnos, ez így igaz Kovách Géza esetében is. Annak ellenére, hogy nemigen számított a sors kegyeltjének, elmondhatjuk, hogy Kovách Géza, amennyire az számára megadatott, teljes életet élt. Tudjuk, Székelyudvarhelyen született. Gyermekkora és fiatalkori emlékei Zilah városához kötődtek. A sors úgy hozta, hogy hamar felnőtté kellett válnia. Ezekben az években még arról álmodozott, hogy orvos lesz belőle. Ehelyett álmodozásainak a második világégés véget vetett. Meg a boldog zilahi diákéveknek is. Érettségi bizonyítvány helyett katonazubbonyt kapott. A második világháború utolsó éveit a nyugati fronton szolgálta végig, majd amerikai fogságba esett. Onnan került haza Zilahra. Folytatta tanulmányait. Miután leérettségizett, talán egy kicsit kényszerből is, történelmet és néprajzot hallgatott az újraindított kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Egyetemi tanulmányai befejeztével Gunda Béla professzor tanársegédje lett. Mind az egyetem, mind Gunda professzor óriási hatást gyakorolt a fiatalemberre. Minden jel arra mutatott, hogy igen jelentős karriert fut majd be, de 1951-ben az akkori káderpolitika mindezt kegyetlen módon tönkretette. Kolozsvárról Aradra költözött. Megnősült és családjával évekig a Mosóczi-telepen húzódó Gizella utcában lakott. Az ottani áltálános iskolában kezdte el történelemtanári pályáját. Innen kis idő elteltével a város magyarsága számára meghatározó középiskolába, a Magyar Vegyes Líceumba helyezték. Évtizedekig tanított, nevelte Arad magyar ifjúságát. Nyugdíjaztatását is ebben a Scola-ban érte meg. Tanítványai szerették, mert a legbonyolultabb ismereteket is könnyed stílusban tudta eléjük tárni. Humoros fordulatai, „beköpései” ma sem haltak ki az aradi magyarság körében. Tanítványai imádtak kirándulni „Gazsival” a Hegyaljára, vagy bárhová az országba. Személyes tapasztalatból tudom, hogy mennyire szerettük, vártuk ezeket a kirándulásokat. Arra az óriási információs anyagra, amelynek birtokában volt, de amelyet mindig le tudott fordítani diákjai „nyelvére”, tanítványai az órákon csak ráéreztek. Később teljesedett ki bennük a tudós Kovách Géza személyisége, a maga összetettségében. Biza kevesen tudtuk, vagy inkább csak sejtettük, hogy létezik egy másik Kovách Géza is. Nevezetesen a kutató, a történész, aki élete végéig fájlalta, hogy kitették az egyetemről, hogy
