Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok Szatmár megyében az 1774-es úrbérrendezés idején
48 Kovách Géza fcs=? Agrártörténeti tanulmányok Község Jobbágycsaládok Telkek száma Belsőség (p. mérő) Szántó (hold) Kaszáló (embervágó) Pótlás (hold) Szatmárzsadány 37 12 % 59 % 237 226Szentmárton 16 5% 48 161 3/4 86Szentmiklós 60 18 Vs436 396Szinfalu 17 42/s 90 73 V4 84 1 У2 Szoldobágy 7 1 % 302/4 25 2/4 35Tartóc 76 11 6/s 306 2/4 164 ‘/4 293 2/4Terepp 30 3 % 141 49 % 86 2/4Tisztaberek 16 13 4/s 32 350 V2 143Tomány 35 7 25 % 168 150 3/4 Laphágy 11 1 % 40 21 2/4 70Tőketerebes 84 26 4/s 69 3/4 602 612 2 Va Túrvékonya 11 1 % 27 2A 20 V* 31Udvari 31 7 % 60 228 2/4 95 % 18 4/8 Újváros 25 8 4/e 14 Vt 129 237Válaszút 16 5 % 52 2/4 38 189Veresmart 40 14 4/s 208 % 259 3/4 272 3/4Vetés 47 14% 70 2/4 270 2/4 250 5 V4 Összesen* 3362 1403 % 8590 36 495 6/s 20 991 1517 % * Állami Levéltár, Kolozsvár. Az 1774-es Szatmár megyei úrbérrendezés iratai. Az urbárium általában 26-32 hold szántót, két pozsonyi mérős belsőséget, 8-12 embervágó rétet írt elő telkenként a föld osztályozásának megfelelően. A számadatok azonban azt igazolják, hogy ez nem mindenütt fedte a valóságot. Vannak falvak, ahol a vetésterület rendkívül kicsiny vagy egyenesen semmi, máshol a kaszálók nagyobb aránya fejlett állattenyésztésre utal. Ugyanakkor azonban nem szabad felednünk, hogy az urbárium megengedte, hogy az átlagosan 28-44 holdnyi jobbágytelek földállománya különböző módon osztódjék meg a szántó vagy kaszáló között. Nem egyforma a holdak mérése sem. Az urbáriumokból kitűnik, hogy általában 1100 négyszögöllel mérték holdját, de nem ritka az 1200 vagy 1300 négyszögöles hold sem. Nyilvánvaló, hogy az urbárium adataiból csak a jobbágyparasztság birtokviszonyaira következtethetünk, s mivel az összeírások nem tüntetik fel a nemesített falvak parasztcsaládait, sem a köz- és főnemesség kúriáit, allodiális földjeit, így a földművelés összértékére nem következtethetünk. A jobbágyparasztság szántó- és kaszálóterületének kimutatásából azonban levonhatjuk azt a következtetést, hogy az egyes községek gazdasági helyzete távolról sem egységes. Általánosságban a jótermő alföldi falvak határában a földművelés fejlettebb, ugyanakkor a hegyvidék falvaiban a szántóterület meny- nyisége elenyészően kicsiny. A zsellérek szintén rendelkezhettek némi földdel, s irtás, vásárlás révén felemelkedhettek a jobbágyok sorába. Az úrbérrendezés pillanatában Szatmár megyében is,
