Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok Szatmár megyében az 1774-es úrbérrendezés idején
fc==? Jobbágyviszonyok Szatmár megyében az 1774-ES úrbérrendezés ideién 39 országi megyék között az általános birtokviszonyok s a parasztság terheinek tekintetében is. Nyilvánvaló, hogy a bomló hűbériség és kialakulóban lévő tőkés viszonyok agrár- fejlődése csakis a helytörténeti kutatás, alapos és részletes adatfelmérések révén rajzolható meg a maga valóságában. Eltekintünk az 1767-es Mária Terézia-féle úrbérrendezési törvény elemzésétől, mely egyébként is alapjában véve ismert a szakirodalomban, s csak a korabeli Szatmár megye ma Romániához tartozó részének viszonyait elemezzük, éppen az úrbérrendezés gyakorlati végrehajtása során végzett adatfelmérések alapján. Kutatásunk magától értetődően csak nagyjából fedi a mai Szatmár megye területét, s csak egy korábbi történelmi közigazgatási egység falvait elmezi. így, adatok híján, mellőznünk kell az akkor Erdélyhez tartozó Kővár vidékét, az akkor Közép-Szolnok megyéhez tartozó falvakat s az akkori Ugocsa megyei már említett 15 községet. Az egység és a történelmi kép pontossága miatt viszont nem mondhatunk le a mai Máramaros megyéhez tartozó, de akkor még Szatmár megyei kamarai községekről, amelyek főleg Nagybánya környékén találhatók. Ugyanakkor nem vállalkozhattunk az egykori Szatmár megye három magyarországi járásának, a fehérgyarmati, csengeri és mátészalkai járások községeinek elemzésére. A több mint 120, vegyes lakosságú község fennmaradt úrbérrendezési iratai nem teljesek. Hiányzik többek között Endréd, Börvely, Géres, Vezend, Fény, Erdőd stb. urbáriuma, hogy csak a jelentősebb községeket említsük. A tanulmányozott több mint 120 község azonban így is eléggé átfogó képet nyújt a kisnemesektől hemzsegő, alföldi és hegyes vidéket egyaránt magában foglaló megyéről. Az adatok fényében megismerhetjük olyan mezővárosok jobbágyviszonyait is, mint Nagykároly, Avasfelsőfalu, Nagymajtény, Csanálos stb., másfelől fény derül az e megyében különösen jellemző kettős jogállású jobbágyságra: az örökös és a szabadmenetelű jobbágyság helyzetére is. A Szatmár megyei birtokviszonyok tanulmányozása mindenekelőtt szerteágazó jellegzetességével hívja fel magára a figyelmet. Ismét bebizonyosodik, hogy a késő középkor agrárviszonyairól alkotott kép csak úgy lehet teljes, ha helytörténeti tanulmányok alapján részleteiben tisztázzuk minden vidék sajátos fejlődését. Szatmár megyében mindenekelőtt a nemesek nagy száma figyelhető meg. Az 1785-ös népszámlálás alkalmával az akkori Szatmár megyében 9662 nemest írtak ösz- sze.5 A nemesség megoszlása azonban rendkívül szerteágazó. Mindenekelőtt a XVIII. század folyamán kialakult hatalmas Károlyi-uradalom, mely a megyének mintegy harmadát felölelte. A tanulmányozott 120 község közül harmincegyet a Károlyiak birtokoltak, s további 13 községben volt még úrbéri földjük. A főrendek közül még nagyszámú jobbágy teleknek voltak tulajdonosai a Barkócziak, a Korniss család, az Eötvös, a Vécsey család, valamint a Szilágyságban is hatalmas birtokokkal rendelkező Wesselényi család. Sok faluban volt birtokrészes a Becsky, Vay, Thoroczkay, Jármy és Irinyi család is. De Nagybánya környékén a kamara, sőt maga Nagybánya városa is több község tulajdono5 Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár vármegye. Budapest, é. n. 575-576.
