Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai
304 Kovách Géza &==? Historiográfiai írások Ami a levéltár iratainak nyelvét illeti, a legelső latin nyelvű oklevelektől eltekintve, 1830-ig az iratok nyelve német vagy jiddis (héber betűkkel), 1830-tól kezdve fokozatosan magyar, 1868-tól 1918-ig teljesen magyar, 1918-tól vegyesen román és magyar, 1948-tól kezdve, eltekintve egyes közgyűlési jegyzőkönyvektől, már teljesen román. Tartalmát illetően a levéltár anyaga rendkívül vegyes. A XVIII-XIX. századi iratanyag legnagyobb része a hitközség belső életével kapcsolatos, de nem elhanyagolható a város általános gazdasági és társadalmi életével kapcsolatos iratanyag sem. Ebben a tekintetben első helyen kell megemlítenünk a toleranciaadó-jegyzékeket. A legelső toleranciaadó-jegyzék szerint évi 85, majd később évi 272 forint adót fizettek az aradi zsidók, mely összeg 1848-ig folyamatosan emelkedett. Gazdag iratanyag áll rendelkezésünkre az 1848 előtti évekből az aradi zsidó hitélettel, a zsinagóga és zsidó iskola bővítésével kapcsolatban. Az első rabbik között megemlíthetjük R. fochmannt, R. Brodin Lobit, E. Szemity Hirschlt. 1789-ben hívták meg Aradra rabbinak Chorin Áront, a híres prágai rabbinak, Landau Ezekielnek jeles tanítványát. Ez a magas műveltségű rabbi több évtizedes aradi tevékenysége során sokat tett a hitközség életének előrelendítéséért. Mindenekelőtt az ő nevéhez fűződik a neológ hitközség megszervezése. Ebben a tevékenységében nagy támogatóra talált Hirschl Mózesben, akit 1826-ban választottak meg a hitközség elnökévé. Munkájuk nem volt akadálymentes, mert az ortodox szárny rengeteget gáncsoskodott. Ezek azok az évtizedek, amikor az aradi zsidó közösség emancipációs törekvései végül is sikerrel jártak. A zsidó levéltár anyagát pompásan egészítik ki a vármegyei közgyűlések jegyzőkönyveinek adatai. Ezek a korrelált okleveles adatok rendkívül érdekesek és sokatmondóak. Mindenekelőtt a zsinagóga és iskola építésével kapcsolatos anyagra kell felhívnunk a figyelmet. A város vezetőségének ellenállása miatt 1827. december 16-án Chorin Áront és Hirschl Mózest választja meg a hitközség küldötteknek, kik Bécsben a kamarai uradalom segítségével 1828-ban az 5920. számú engedély értelmében a magyar királyi helytartótanácstól kieszközlik a zsinagógára az építkezési engedélyt, mely mellé egy négy- osztályos elemi iskolát is építenek. 1832. május 1-jén az iskola meg is kezdi működését, az épület teljes egészében azonban csak 1849-re készült el. A levéltár őrzi Hirschl Mózes 1840 áprilisában keltezett német nyelvű iskolai alapítványát is. 1844-ben a fiúosztályok mellé leányosztályt is létesítenek. Ekkor már hat tanító oktatja az izraelita gyermekeket. Az 1848 előtti iratanyag között sok utalást találunk az aradi zsidóság gazdasági helyzetére vonatkozólag is. A toleranciaadó-lajstromok mellett (1800-1847) sokat mondanak a zsinagóga imaszékeinek bérleti könyvei, az iskolai tandíjak jegyzőkönyvei, a hitközség pénztárnaplói, a kamarai bérletek pénztárkönyve, nem kevésbé az 1741-től rendszeresen működő temetkezési egylet (Chewra Kadischa) regiszterei. Külön figyelmet érdemel a zsidóság társadalmi rétegződése. Az említett forrásanyagból ez is tanulmányozható. Vitathatatlanul a zsidóság a legnagyobb szerepet a kereskedelemben és a különböző regále-bérletekben játszotta. Az iparűzés lassan bontakozott ki, mert az aradi céhek elzárkóztak a zsidó tanoncok befogadásától. A vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek is sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A céhekkel és a város vezetőségével szemben a vármegye szorgalmazta a szabad iparűzést. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a bomló céhrendszer mellett sok a zsidó kontárnak számító kisiparos,
