Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai
302 Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai A több százezres romániai zsidóság történetének legbiztosabb forrásanyagát képezik a zsidó hitközségek levéltárai. Ennek legnagyobb része azonban a II. világháború szörnyűségei között elpusztult. Ezért van nagy jelentősége a néhány fennmaradt dél-erdélyi zsidó levéltárnak. Ismereteink szerint ezekből, ma már rendezett körülmények között, megmaradt az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltára. Bizonyos levéltári töredékekről tudunk még Lúgoson, Gyulafehérvárt és Brassóban. Jelen ismertetésünkben az aradi és temesvári gazdag levéltári anyagról kívánunk szólani. Az aradi zsidó hitközség levéltárának összes iratanyaga: 1717-1947: 151 csomó, 27 568 db irat, 41 990 lap 1948-1992: adminisztratív és pénzügyi iratanyag, kb. 300 csomó 1800-1946: 331 különböző protokollum, regiszter, jegyzőkönyv, napló stb. 1942-1945: a hitközség tagjainak személyi lapjai, 4 doboz, 1245 személyi lap. Ez a levéltári anyag híven tükrözi az Arad városi és Arad megyei zsidóság demográfiai helyzetét, a hitközségek belső életét s általában az itt megtelepedett zsidóság történetét. Az aradi izraelita hitközség legrégibb, 1717-ből származó latin nyelvű oklevele szerint Cosa István báró cs. kir. altábornagy, Arad várának és a Maros vidékének parancsnoka Éliás, Izsák és Márkus izraelitát, mint házi és udvari zsidókat oltalmába fogadja. Feltételezhető azonban, hogy Aradon már a török időkben is laktak zsidók. Erre enged következtetni a város élénk kereskedelmi élete, melyről Evlia Cselebi, a neves török világutazó is megemlékezik. A rendelkezésünkre álló szűkös adatok szerint 1743- ban még csak hat, 1754-ben 24 zsidó család lakik a városban. Ezek a számok azonban nem tükrözik a valós helyzetet. A város ugyanis állandó vitában volt a kamarával, majd később a megyei hatóságokkal is a zsidók megtelepedését illetően. Míg a város a II. Jó- zsef-féle türelmi rendelete után is minden úton-módon gátolni kívánta mind a zsidók megtelepedését, mind szabad kereskedésüket és iparűzésüket, a kamara, majd később a vármegyei szabadelvű nemesség viszont szorgalmazta. Ez lehet a magyarázata, hogy a XIX. század elejéig a zsidóság száma csak lassan gyarapszik, ugyanakkor a várostól 30 kilométerre eső Simándon 600 lelkes izraelita hitközség működik. A fokozatos emancipáció következtében azonban a vidéken meghúzódott zsidóság jó része fokozatosan beköltözik Aradra, s a XIX. század első évtizedeiben már népes és anyagilag is erős hitközség bontakozik ki. Márki Sándor adatai szerint 1765-ben 81,
