Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
fc==? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) 287 között, a kutatások tükrében finomult és részben meg is változott a parasztháborúról kialakult kép. Ismertté vált a máramarosi román kenézek részvétele a felkelésben. Stefan Pascu akadémikus, kutatásai alapján, hangsúlyozza azt is, hogy a jól szervezett Dó- zsa-had sorra foglalta el Csanádot, Aradot, Nagylakot, Lippát és Sólymost, s hogy e várak és városok elfoglalása nagy sikert jelentett a paraszthadak szempontjából, „amelyek e részeken főleg románokból állottak”. Pascu akadémikus azt is kidomborítja, hogy „a Maros mente felkelő parasztsága” hozzájárult „Dózsa paraszthadának győzelmeihez”.88 Érthető módon, Márki 1913-ban megjelent monográfiája nem ismerhette a fel- szabadulás után feltárt új anyagot és az abból következő értékes, nagy horderejű megállapításokat. A pozitivista, romantikus Márki tehát csak a korában hozzáférhető, akkor még jóval szőkébb forrásanyagra támaszkodhatott. Ez a magyarázata némileg egyoldalú szemléletének is. így ma már céltalan a Márki-féle Dózsa-monográfia hiányosságai vagy Márki egyik-másik (ma már tudjuk: elkerülhetetlen) tévedése felett vitatkozni. A lényeg az, hogy majdnem száz évvel ezelőtt egy vidéki középiskolai tanár ki merte mondani a valót, felmagasztalt hőssé emelte a középkori társadalom addig megvetéssel és durva szitkokkal emlegetett népvezérét. Európai keretbe illesztette a Duna- s Kárpát-medence nagy parasztháborújának problematikáját, leleplezte a nemesség határtalan önzését, osztálykorláta it, népgyűlöletét s mintegy jelezte az ebből fakadó későbbi nagy tragédiát, Mohácsot. A heroizált Dózsa képe s Márki itt-ott kiütköző pietizmusa ma már túlhaladott. De azok a szavak, amelyekkel Márki ítéletet mondott a népnyúzó nemességen, ma is erősen csengenek. „Azok, kik Dósát szidják, Szapolyait dicsőítik, feledik hogy Dósát az alkalomnak fölcikázó villáma figyelmeztette a közelgő zivatarra, mely rombolhat, de áldást és új életet is hozhat - írja Márki. - Nem foghatott oly nyugodtsággal terveinek kiviteléhez, mint azt a föladatnak országtörténelmi fontossága kívánta; de legyőzői, kik már azon is napokig tanácskoztak, hogy a halálnak milyen nemével végezzék őt ki s a vége az lett, hogy elevenen megsütötték; most a fölkelésnek elnyomása után két hónappal, teljes egy hónapig vitatkozhattak, mit tegyenek a legyőzött pártosokkal s a vége az lett, hogy az ország népességének 96%-a nemcsak politikai jogait vesztette el egészen, hanem még az emberieknek egy részét is! A pillanat hevében cselekvő s homályos eszméit egyszerre tisztázni képtelen Dósát a történelem könnyebben fölmentheti, mint a hidegvérrel, kényelmesen vétkező nemességet. S amaz nem igyekezett jobban kizsákmányolni az alkalmat, mint emez.”89 Dörner: Contribufii női cu privire la räscoala populará din 1514. Studii fi materiale de istorie medie. II. 1957. 431-448.; G. Gündisch-P. Binder: Främintäri in Transilvania preajma räzboiului (äränesc din 1514. Studii. Revistä de istorie. 1967/2. 289-305.; §t. $tefänescu: Cu privire la oglindirea räscoalei conduse de Gh. Dózsa §i a urmärilor ei in gindirea social-politicä a vremii. Studii. Revistä de istorie. 1964/5. 1117-1128.; $t. Pascu: Contribu{ii noi la räscoala täranilor din 1514 in Transilvania. Studii. Revistä de istorie. 8.1955. 5-6., 91-112.; M. Dan-C. Göllner-J. Pataki: Der gemeinsame Kampf der Volksmassen Siebenbürgens gegen feudale Ausbeutung und fremde Unterdrückung. Forschungen für Volks- und Landeskunde. VII. 1964/1. 39-77.; Pataki József: Dózsa György életútjától. Korunk. 1971/8.1147-1155.; Barta Gábor: Parasztháború 1514-ben. Budapest, 1973.; Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához. Századok. 1961/4-5. 473-506.; Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok. 1950/1-4. 178-198.; Szűcs Jenő: A parasztháború ideológiája. Valóság. 1972/11. 88 lstoria Romániei. II. Ed. Bucure^ti, 1962. 603. 89 Márki Sándor: Dózsa György. 516-517.
