Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
284 Kovách Géza £===? Historiográfiai írások és a pozitivizmus korlátái miatt kétkötetes világtörténelmében ő maga sem tudja áttörni az említett gátakat. Mégis azon kevés történész közé tartozott, aki a dialektikus és történelmi materializmus szellemének megfelelően felismerte a tömeg és a személyiség szerepét a történelemben. Írásaiban meggyőzően bizonyította a néptömegek történelemalakító szerepét, s rámutatott arra, hogy a személyiség csak abban az esetben tölt be pozitív szerepet, amennyiben a néptömegek célkitűzéseit igyekszik megvalósítani. A tömeg és személyiség viszonyáról alkotott véleményét egyébként Lindner Tivadar hasonló című, 1901-ben megjelent könyvének ismertetésénél tanulmányozhatjuk. „A tömeg a valamely kötelékben élő emberek összessége. Változást csak a tömeg okozhat - írja. - Azonban a tömeg nem teremti az eszmét, csupán segít az eszme célkitűzéseinek megvalósításában.”80 „A tömeg is egyénekből áll - folytatja a továbbiakban - s az egyén csak mint a tömeg része érvényesülhet. Az egyéniség nem veszhet el a tömegben, mert az embert a körülmények saját egyéni tehetsége és akaratereje folytán vezetővé, a tömegekre visszaható erővé teszik.”81 Ezek a megállapítások nagymértékben megegyeznek a marxista történetszemlélet tanításaival. Márki Sándor a tömegek cselekvő szerepéről alkotott felfogást hirdette minden munkájában. Dózsa György, a forradalmi szellemtől áthatott népvezér nem készül erre a szerepre, csak az adott körülmények között áll a paraszttömegek élére. Ám, miután vállalkozott feladatára, minden erejével és tehetségével igyekszik eleget tenni annak. Ugyanilyen szempontok szerint elemzi Péró Szegedinác szerepét is a fellázadt Maros menti határőrök és a hozzájuk csatlakozott paraszttömegek vezetésében. Rákóczi is a nép hívásának tesz eleget - szögezi le Márki -, amikor a szabadságra áhítozó, elnyomott kurucok élére áll. Ilyen értelemben nyilatkozik Cuza fejedelemről is. A világtörténelem valamennyi nagy személyisége korának embere, akit kora eszméi lelkesítenek. Ugyanakkor a személyiség is nagy hatással lehet a fejlődésre, sőt meggyorsíthatja azt. Márki szerint az elmaradottságot mindig az individualizmus hiánya, a tömegek általános fejletlensége okozza. Viszont az egyén akarata csak akkor teljesedik, ha azt maga a nép is akarja. Példaként hozza fel erre nézve Szun Jat-szent, a nagy kínai forradalmárt, aki hazájában, Kínában, a néptömegek segítségével egy több ezer éves intézményt döntött meg, a császárságot.82 A tömeg és egyéniség viszonyáról alkotott Márki-nézeteknek természetesen megvoltak a maga korlátái. Márki nem jutott el a történelmi materializmus teljes megértéséig. 1914-ben kiadott történetfilozófiai könyvecskéjében is inkább csak regisztrálja a különböző irányzatokat, így magát a marxizmust is, anélkül azonban, hogy szigorúan elkülönítené a pozitivizmus hiányosságait a marxista dialektika és történelmi materializmus tételeitől. Ezek a hiányosságok, érthető módon írásaiban is nyomon követhetők. Nemegyszer heroizálja történeti személyiségeit, vagy éppen korával nem egyező elvi értékekkel ruházza fel őket. Dózsa értékelésének is legfőbb hibája, hogy mozgalmának 80 Márki Sándor: Történettanítás... 37-39. 81 Uo. 41. 82 Márki Sándor: Történet és történetírás. 105.
