Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mezővárosi kézművesség elterjedése a XVIII. század első felében a Bánság és a Körösök vidékén
254 Kovách Géza fcs=j A kézművesek és a céhek történetéről szakos a munkája, rendszerint egyik vásártól a másikig terjed. Befektethető tőkéjéből sem telik többre, hiszen a nyersanyagszükséglet a vásáron eladott áru mennyiségétől függA tőkehiány mellett maga a céhrendszer is akadály a manufakturális fejlődés útjában. A céh küzdött a szabad verseny minden formája ellen. A kontárság a mezővárosi céheknek is a leggyűlöltebb ellensége lesz. Ez is magyarázata, miért kénytelen a falura húzódott mesterember is előbb-utóbb az új falusi vegyes céhbe lépni, hiszen a legtöbb mezőváros is földesúri függés alatt állott, s ily módon a céh biztosította az egyetlen jogi keretet mesterségének folytatásához. Ez a magyarázata, hogy a kézművesség még a Bánát és a Körösök vidékének aránylag fejlettebb területén sem tudott eljutni a szabad falusi iparhoz, mely Angliában, Svájcban, Flandriában, Franciaországban a manufaktúrák egyik alapja lett. A mezővárosi kézművesek nálunk vagy céhbe tömörültek, vagy földesúri allódiumokon dolgoztak s hogy Gyimesi Sándor szavaival éljünk, csak igen kis számú mesterember választotta a „kontárság rögös, üldözött, de egyénileg szabad útját”.24 Léteztek ugyan kisebb manufaktúrák ebben a korban ezen a vidéken is,25 de ezeknek gazdasági ereje, az áruellátásban vitt szerepe messze alulmaradt a céhes kézművességgel szemben. A parasztgazdaságok, földesúri majorságok szükségleteiket nagy általánosságban mesteremberektől szerezték be, s azt is rendszerint az említett városokon. S természetszerű, hogy a ruházati felhozatal nagy része is mesteremberektől származott. A kézművesség gyors elterjedése a falvakon (mezővárosokban) jótékonyan hatott a mezőgazdasági technika további fejlődésére, hozzájárult a falu archaikus arculatának megváltozásához (építkezés, határhasználat, fogatolás, öltözék). Ugyanakkor azonban a céhkényszer gátolta a kapitalizmus akadálymentes fejlődését s ily módon az eredeti tőkefelhalmozás feltételei továbbra is korlátozottak maradtak. A kézművesség megmaradt hagyományos kereteiben, nem bontakozott ki a manufakturális fejlődésre jellemző munkamegosztás. Ez egyben magyarázza az alkalmazott munkaerő (inasok, legények) alacsony számát is. A falusi céhek rendszerének kialakulása a mezővárosi fejlődésnek egyik fontos jelensége. Ez a tény megkérdőjelezi azt a korábbi megrögzött tételt, mely szerint a korai kapitalizmus fejlődésében nálunk egyedül csak a porosz utas fejlődés feltételei figyelhetők meg. II. Nemzetközi kézművesipartörténeti szimpózium (Veszprém, 1982. augusztus 21-26.). [Rend., közr. a] Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága. [Szerk. Dóka Klára, Éri István, Nagybákay Péter], Veszprém, MTA Veab, 1984. 43-72. p. 24 Gyimesi S.: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Budapest, 1967. 166. 25 Eltekintve a resicai és boksánbányai kohóktól, kisebb manufaktúrákról van tudomásunk Temesvárt. Aradon 1840-ben létesült egy cserzőmanufaktúra, Szentannán 1780-ban egy selyemfonoda, mely néhány év múlva megszűnt. Vashámorok működtek Borossebesen, Déznán, Vaskóhon, hamuzsírfőző manufaktúrák Zaránd, a Királyerdő és a Rézhegység erdeiben stb.
