Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Arad-Hegyalja szőlészetéről. Gazdaságtörténeti áttekintés 1848-ig
190 Kovách Géza *==? Agrártörténeti tanulmányok hegyvám, illetve szőlődézsma. Egy 1261-es adat szerint az egri püspökséghez tartozó pankotai esperesség rendszeresen szedi a szőlődézsmát.7 Az aradi káptalan és prépost jövedelmének is egyik legjobb forrása a XIV. században a bortized volt. Mivel a káptalan és prépost nem tudtak megegyezni fölötte, nemcsak a királynak, hanem magának az országgyűlésnek is közbe kellett lépnie s 1392-ben úgy egyeztek végül is meg, hogy 3/5 rész illesse a prépostot és 2/5 rész a káptalant.8 A többször emlegetett Makra (Apatelek) vidékén a Laczkffyaknak is volt szőlőjük. 1412-ben kerekegyházi Laczk László az aradi káptalan előtt Szent György Csanádi székesegyház a Boldogságos Szűz Mária oltárát gondozó Csanádi olvasókanonokjának ajándékozza az Arad megyei Kovászi határában lévő Csórva nevű nagy, de elhanyagolt szőlőhegyet s a vele járó hegyvámot.9 Márki Sándor adatai szerint a szőlők meglehetősen értékesek voltak. 1414-ben Csanády László lippai polgár Pálülésen egy szőlőt 500, özvegy Kiss Pálné ugyanott egy másikat 400 forintért adott el Maróthy Sándornak. A XV. század közepén a szőlők értéke tovább emelkedett. 1471-ben Gúthi Országh Sebestyén az aradi káptalan előtt Domónál gyoroki, Antal byzerei apáttól törvényesen visszaszerzett szőlőjét oly módon adja el 200 arany forint büntetés terhe alatt Miklóssy Mihálynak és Demeternek, hogy azok magokat és örököseiket örökös jobbágyságra kötelezzék. Hunyadi János a szőlőkilencedet a solymosi vár építésére fordította. A XV. század végén a szőlők miatt pereskednek Arad megye nemesi családjai: a Dóczyak, Haraszthyak, Keczerek, Báthoryak. 1494-ben Haraszthy István amiatt emel panaszt, hogy Báthory István, továbbá Báthory András és György Világos várnagyjai, Horváth István és Verbő- czy János, valamint tiszttartójuk, Moga László az Arad megyei Lippa és Kovászi előhegyén lévő szőlőjét sérelmesen kilenced alá vetették, sőt a tőkéket világosi, galsai, kladovai és más jobbágyaik által kitépették.10 A szőlők körüli viták a XVI. század elején is folytatódtak. Általában a hegyvám hovatartozása okozott gondot. Arad-Hegyalja délkeleti részén általában a Solymos-lip- pai uradalom, kisebb részben az aradi prépost szedte a hegyvámot. Ez a Solymos-lippai uradalom részére évente mintegy 70-90 akó bort jelentett. Arad-Hegyalja északkeleti részén a bortized az egri püspököt illette, kinek pincéi Zsombolyon (Pankota mellett) voltak. A bortermelés terhei a XV. században és a XVI. század elején a hegyvám, ferte- pénz, kilenced és tized voltak. A hordókat helyben készítették s a bor mérésére külön vincelléreket alkalmaztak, mint például 1587-ben Világoson Hordómérő Mihályt és Lukácsot.11 Tény az, hogy a XVI. század első felében, egészen a török hódoltságig, Arad-Hegyalja bortermelése virágzott. Erről tanúskodnak az 1553-1564 közötti évekből származó szőlődézsma-jegyzékek is, melyeknek tanulmányozása még a jövő egyik feladata. 7 Manea i. m. 157. 8 Márki i. m. 411. 9 Uo. 10 Uo. 412. 11 Uo. 414.
