Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fc==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fcs=J 177 legelő használatából maguknak nagyobb részt követelnek, a zsellérektől magasabb legelődíjat vesznek, a katonaállítást a zsellérek nyakába varrják, a forspontadás alól kibújnak, az elszállásolásnál a katonaságot a zsellérek házába küldik. Emiatt panaszkodnak 1825-ben a szentannai zsellérek is.166 Mindezek az ellentétek az 1848-as forradalom alatt igen élesen vetődnek a felszínre. A szűk határral rendelkező községekben a földek felaprózódása 1848 előtt olyan méretű lett, hogy az egyes falvak teljes zselléresedéséhez vezetett. Petrisen például kilenc egész telken száz család, Ménesen 11 % telken 89 család, Kladován 11 % telken 74 jobbágycsalád gazdálkodott.167 Nyilvánvaló, hogy a XIX. század második negyedében a falu társadalmának legkiélezettebb problémája a zsellérkérdés lett. A népesség természetes szaporulata, a számtalan határrendezés, a földesúri földrablás, a jószághiány, a majorságok biztosította bérmunka miatti bevándorlás, valamennyi a zselléresedéshez vezetett. 1848-ban a zsellérség már olyan súlyos társadalmi problémát jelentett, hogy azt csakis a leggyorsabb forradalmi átalakulással és a tőkés fejlődés meggyorsításával lehetett volna megoldani. Sajnos az 1848-as törvények is csak a telkes jobbágyot tették szabaddá, a szerződéses jobbágyokra nem vonatkoztak, a zsellérség pedig véglegesen föld nélkül maradt. A zsellérséget ekkor már két jól elhatárolható csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak az V4 teleknél kevesebb földdel rendelkező leszegényedett parasztok, a másik csoportba pedig a teljesen földtelen majorsági zsellérek, a későbbi konvenciós cselédek. Ez az utóbbi jelentette valójában az árutermelő nagybirtok legfőbb munkáskéz-tartalékát. Fényes Elek a megye területén 20288-ra becsüli a zsellérek és 11196-ra a telkes jobbágyok számát.168 Valójában tehát a falu lakosságának majdnem kétharmada zsellér. Fényes Elek azonban nem tesz különbséget a majorsági zsellérek és a nyolcadtelkesek között, hanem minden negyed teleknél kevesebb földdel rendelkező családot zsellérnek vesz. Az ok egyszerű, az urbárium nem engedte meg a negyed telkek felaprózását. A gyakorlat azonban már rég túlhaladta ezt, s bár a határrendezések alkalmával sok helyen csak negyed telkeket mértek ki, ezek az idők folyamán tovább aprózódtak. így kialakult a nyolcadtelkes jobbágyok népes csoportja, kiket az urbáriumok még jobbágynak sorolnak be, valójában azonban már zsellérek, mivel az úrbéri föld nem fedezhette a megélhetést, s vagy napszámból, vagy háziiparból, vagy szerződött majorsági föld műveléséből biztosították megélhetésüket. A nyolcadtelkes parasztok mellett jelentősen megnőtt a földtelen zsellérek száma is, különösen a mezővárosokban, ahová a természetes szaporulat és a helyi leszegényedett elemek mellett betódult a kisebb falvak s a hegyvidék zsellérsége is. A zsellérréteg növekedését szemlélteti az alábbi táblázat is. 166 Uo. Acta Congregationum, 1504/1825. 167 Fábián i. m. 48-49., 51-52. 168 Fényes: Magyarország leírása. I. 20.
