Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fcs=? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fcs=? 149 A határrendezéseket 1821-ben hajtották végre. A telkek kiméretésénél az 1791- es helyzetet vették alapul, mely azonban az időközben végrehajtott irtások következtében előnytelen volt a jobbágyság számára. De még az 1791-es helyzethez viszonyítva is az uradalom itt-ott lenyírt egy-két telket az úrbéri földekből. A miniadi jobbágyok egy egész, az igne§ti-iek 3/s, a donceni-iek 2 Vs, a neagraiak %, a szlatinaiak 2 Vs telket vesztettek. Az irtásokat visszavették. Emiatt e vidékről a népfölösleg általános elvándorlása figyelhető meg. Ezt igazolja az a tény is, hogy 1824-ben 11 községből 21 % elhagyott jobbágytelket jelentettek.83 Egyébként ebben az időben a túlnépesedett hegyvidéki falvakban az elvándorlás már általános tünet. Hasonló helyzetet tapasztalt Trócsányi Zsolt a szomszédos Halmágy vidékén is.84 Az 1821-es határrendezés e községek legtöbbjében egységesítette a jobbágyok birtokviszonyait, s úgyszólván minden jobbágynak V* telket mértek ki, ugyanakkor azonban a zsellérek s az igavonó jószág nélküli jobbágyok földjét elvették. Az 1821-es határrendezések után a borossebesi uradalomban is megkezdték a majorság korszerű megszervezését. A pusztákon és irtásokon a lehetőségekhez mérten igyekeztek egy tagban fekvő majorságokat teremteni. A zemerdi majorságon például nyolc dűlőt szántottak fel, ezekbe búzát, zabot, bükkönyt, burgonyát vetettek. Ehhez a majorsághoz tartozott egy 122 főből álló uradalmi gulya is. Egy másik majorság Diécsen alakult meg. Ennek méreteire az 1836-os majorsági termés adataiból következtetünk, mely szerint a majorság 501 kereszt búzát, 409 kereszt zabot, 58 kereszt bükkönyt és 46 boglya szénát termelt. A borossebesi uradalom gyors fejlődésére jellemző, hogy 1836-ban az uradalmat Algyay Lipót pesti származású kereskedő kibérelte évi 53 000 váltó forintért, olyan feltétellel, hogy 15 év alatt a bérlő további 100 000 forint befektetést eszközöl, melyből 50 000 forint irtásra, 40 000 építkezésre és 10 000 forint csatornázásra fordítandó. A bérleti szerződés kimondotta, hogy a borossebesi lakóház, az udvari istálló, a kert, a lóherevetés, az úgynevezett sózási puszta, az erdő s a vadaskert, Donceni község úrbéri jövedelme, a corne§ti-i puszta, a vadászat, a ménesjárás és az uradalom schweitzer tehenei továbbra is Königsegg kezelésében maradnak. A szerződéssel együtt elkészítették az átvételi leltárt is, melyből kitűnik, hogy az uradalom ekkor már jelentős állatállománnyal, számos melléképülettel, karámokkal, istállókkal és magtárakkal rendelkezett. Ugyancsak az uradalom fejlődésére vall, hogy a bérlet jövedelme három év alatt 31 166 forintról 80 000 forintra emelkedett. Azonban még így sem fedezte a magas bérleti összeget és egyéb kiadásokat, olyannyira, hogy 1841-ben az egész bérlet, melyre még később viszszatérünk, csődbe jutott. Érdemes bepillantást vetnünk azonban az uradalom számadásaiba, melyekből sok érdekes következtetést levonhatunk. Az uradalom 1836-os jövedelme a következőképpen oszlott meg: 83 Uo. Acta Congregationum, 1535/1824. 84 Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története. 183-192.
