Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fc==9 A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fc==9 137 Egyik-másik vásárló szabályszerű harcot vívott valamelyik község megszerzéséért. így például Nastradonovits Márk szerb kereskedő egyszerre kérte Baltele, Fényes, Vale Mare és Szerb valamelyikét, s végül Fényest vette meg.45 Hasonló módon egy bizonyos Nagygeresdi Kiss Sándor havonta adott be újabb és újabb vásárlási ajánlatot, s végül is Kerülős birtokába jutott.46 Kabdebó György gyergyószentmiklósi örmény kereskedő Apáti, Csermő, Barakony, Moroda, Ternova, Kurtakér községeket sorra kérte, s végül is Talpast vette meg.47 Csermőért egyszerre harcolt Fiptay, Graeck Mihály, Kabdebó Márton, a Gyertánffy testvérek, a Rózsa testvérek s bizonyos Marcibányi nevezetű kereskedő. Ez utóbbi hajlandó lett volna állami kötvényeinek fejében akár Nádast, akár Felménest vagy Vadászt is elfogadni. Vadászt végül is Bélzerinddel együtt Simonyi báró, a napóleoni háborúk híres óbestere vásárolta meg.48 Figyelemre méltó Fángó Ferenc ügyvéd ajánlata is, ki ékes stílusban sorolja fel azokat a községeket, melyeket hajlandó a kamarától megvenni, kezdve Gurahonccal, majd folytatva Szaturóval, Felménessel, Berzával s végső soron Vale Mare vagy Kakaró községgel.49 Esetenként a kamara különös eréllyel támogatott egyes vevőket. így például az örmény származású Czárán testvérek 5500 aranydukát (mintegy 100 000 forint) fejében azonnal megkapták Seprőst, míg a bécsi származású Purgl György ugyancsak első ajánlatra megkapta Jószást és Jószáshelyt.50 Ha a birtokokat vásárló Arad megyei új nemesség nemzetiségi származását kutatjuk, a legváltozatosabb kép tárul elénk. Találunk köztük németeket, magyarokat, szerbeket, románokat, örményeket, macedónokat, zsidókat, mint például Dietrich, Eckstein, Wurm, Kardetter, Purgl, Derra, Kabdebó, Kovács, Bogdanovics, Popoviciu, §er- ban, Markovics, Nastradonovits, Kiss, Czárán, Remold, Dániel stb. Az egyetlen József főherceget kivéve, ki a hatalmas kisjenői uradalmat vette meg, valamennyi polgári származású elem volt, kik a birtokvásárlás után azonnal hozzáláttak uradalmaik korszerűsítéséhez, s a nehézkes jobbágyszolgáltatások mellett rátértek a korszerűbb, robotoltató majorságok megszervezésére. Ennek érdekében legelső feladatként a majorsági és úrbéri földek különválasztása hárult az új tulajdonosokra. Ez indította el 1820 után Arad megyében a nagymérvű határrendezéseket, melyeknek alapjául az 1771-es, 1787-es vagy 1802-es összeírásokat vették. Bármelyik szolgált is azonban a határrendezések alapjául, valójában egyik sem tükrözte a reális helyzetet, mivel a kamarai igazgatás alatt háborítatlanul irtogató jobbágyság lényegesen több földet használt, mint amennyi az összeírásokban úrbéri földként szerepelt. A határrendezések során az új tulajdonosok mindenütt megosztották a közföldeket, s a majorságok számára igyekeztek minél nagyobb és minél jobb minőségű birtokot kikanyarítani, ami majd minden esetben a jobbágyság súlyos megkárosítását eredményezte. Nosza, megindult megint a panaszlevelek áradata a megyei hatóságokhoz, a főkormányszékhez vagy egyenesen a császárhoz. A határrendezések során mindenekelőtt 45 Uo. ex Jan. 1820.47. és 150. 46 Uo. ex Dec. 1820. 239. 47 Uo. ex Jul. 1820. 112; ex Jan. 1820. 199. 48 Uo. ex Dec. 1820. 79. 49 Uo. ex Máj. 1819. 282. 50 Uo. ex Jan. 1820. 150; ex Dec. 1820. 228.
