Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fc==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN &===? 131 Az eladás gondolata egyébként már az úrbérrendezés után is felvetődött. Néhány birtokot, többnyire formális adományozás révén, el is adtak. így került a Bohus család birtokába 1778-ban Világos és Galsa, majd pár évvel később Soborsin és Iratospuszta. A petrisi völgy Corbe^ti, Rossia, Obír§ia és Vine§ti községekkel viszont a Salbeck család birtokába jutott.24 E kisebb eladások azonban még nem jelentették az új típusú majorsági gazdálkodás nagyméretű kibontakozásának kezdetét. A kamarai birtokok eladásának gondolata 1792-ben vetődött ismét fel. A Magyar Kamara 1792. szeptember 7-én tartott gyűlésén öt pontban foglalkoztak az Arad megyei kamarai birtokok eladásával. Elhatározták, hogy a Maros-völgy fontosabb helységeit s a jövedelmet hajtó pusztákat nem szabad eladni. A kamara decemberi gyűlésén viszont engedélyezik a következő helységek elárverezését: Űjpanát, Gurba, Pél, Gyulavarsánd, Nagyszintye, Felménes, Alménes, Hódos, Selénd, Vaszoja, Szaturó, Járkos, Kujed, Lugo- zó, Kavna, Zöldes, Solymos-Bucsáva, Madrize§ti, Szakács, Ferice, Muste^ti, Borossebes, Kertes, Igne§ti, Susani, Almás, Nadalbe§ti, Neagra, Menyháza, Szlatina, Dézna, Miniad, Bokány, Donceni, Szelezsán, Preze§ti, Govosdia, Berindia, Kocsuba, Revetes, Rossia, Láz, Alsó-Krokna, Felső-Krokna, Holdmézes, Fényes, Jószás, Zimbru, Brusturesc, Ze- merzel, Ciure^ti, Krajkova.25 E községek nagy többsége a Fehér-Körös völgyében fekszik, tehát annak a vidéknek az eladásáról van szó, ahol korábban a majorsági gazdálkodásnak még a nyomai is alig léteztek. A határozattól a megvalósításig azonban még sok esztendő telt el. A kamara bürokratikus gépezete csak 1795-ben dolgozta ki a különböző uradalomtestek, falvak fel- értékelésének módozatát. Hosszas tanácskozás után ezt 1796. április 15-én hivatalosan is elfogadták, s 1797. január 20-án nyomtatásban is megjelentették.26 A nyomtatott szöveg számos fejezetre oszlik, s részleteiben elemzi a felértékelés kritériumait. A felértékelés alapja az évi jövedelem volt, melyhez hozzáadták az uradalmi épületek és az állatállomány értékét. Ezt egészítette ki a jobbágytelkek alapján kiszámított úrbéri jövedelem értéke. A robotterhek értékét a használhatóság alapján vették tekintetbe, s nagy általánosságban tíz krajcárban számolták el a gyalog robotot, húsz krajcárban az igás robotot. Az értékösszeg megállapításakor nagy szerepet játszott a majorsági gazdálkodás mértéke: attól függően, hogy létezett-e szervezett gabonatermesztés, szőlőgazdálkodás, erdőkitermelés stb., melyek arányában növekedett a birtok értéke. Ily módon az évi jövedelmet az összérték tíz százalékos bruttó részének tekintették, melyhez hozzáadtak öt százalékos évi kamatot (minekutána levonták a kegyúri jogra háramló templom- és iskolatartást). Mindehhez hozzászámították még a középületek értékét, s ily módon jutottak el az elárverezés alapösszegét jelentő értékhez.27 Ezt az általános rendelkezést az elkövetkező években sok tekintetben módosítot24 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad... I. Arad, 1892. 665-666., 676. 25 Hofkammer Archiv, Bécs. Acta Cameralis Hungáriáé, Fasc. 13. ex Dec. 1792. 112. 26 Uo. ex Febr. 1795. 283. és ex Apr. 1797. 120. 27 Uo. ex Febr. 1797. 220.
