Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
76 Márki Sándor naplói I. 1875 ápr. 9. Fölkerestem Szilágyi Sándort. Nála (a Budapfesti] Közlföny] szerkesztőségében) láttam Szabó Károlyt is. - Rókáinál összeszámlálván az Értesítő előfizetőit, azt találtuk, hogy éppen 250-en vannak. A kormány ajánló körlevelének annyiban lett sikere, hogy mintegy 50 gimnázium és reáliskola rendelte meg lapomat. ápr. 10. Elkezdtem gyűjteni az adatokat vizsgálati értekezéseimhez. Roppant sok kutatást igényelnének, mire azonban az idő (3 hónap) nevetségesen kevés. ápr. 14. Biz[onyos] akadémiai kézirat iránt, mellyel Lányi Kfároly] 1847-ben pályázott, fölzavartam az öreg Arany Jánost főtitkári hivatalában, ki azzal a hideg udvariassággal fogadott, mellyel a legtöbb „hivatalos” alkalmatlankodót fogadni szokás. Valóban, alig tudja elképzelni az ember, hogy tudott ezen, testi, lelki kimerültségről tanúskodó testben oly nagy költői lélek lakást venni?! - Hunfalvyval, Salamonnal, Somhegyivel s Gyulayval szintén beszélgettem, s egyben-másban érdekes dolgokról. Este a Slovában sörözgetvén Kókaival, ez előadta az Otthon keletkezésének történetét. Jellemző, hogy Závodszkynak16“ az I. negyedben e lapot ingyen kellett volna szerkesztenie; ő azonban azzal kényszerítette fizetésre Kókait, hogy a 1. füzet megjelenése után kijelentette, miszerént pénz nélkül nem szerezhet kéziratokat. Ez bizony félig- meddig csel volt a szerkesztői honorárium kieszközlésére, mert a körülményeket előre is tudhatta. Midőn pedig Kókai a vállalattal fel akart hagyni, Závodszky Aignert nevezte meg olyanul, ki azt átvenni kész; s az alku a két könyvkereskedő közt megköttetvén, Závodszky „közbenjárás” címen 100 frt-ot követelt Kókaitól, kivel annyira vitte a dolgot, hogy ez per tu barátját a boltból kiutasította. Závodszky levelet írt hozzá, fenntartva követelését s egyúttal megjegyezvén, hogy üzletének az Ellenőr kritikáival sokat árthatna; ezen sok „élelmességről” tanúskodó levelet Kókai, kit az Otthon közel 2000 frt-ig bemártott, eltette, hogy e fenyegetések valósulása esetén Závodszky ellen fegyverül használhassa. Elég csinos tudnivalók biz’ ezek! ápr. 16. Meglátogattam Fraknói Vilmost, ki megígérte, hogy lapom érdekében tenni fog. Szándéka a jövő évtől kezdve könyvészeti folyóiratot megindítani, mégpedig a múzeumi könyvtár közlönyéül. E szándéka fölött csak örömömet nyilváníthattam, annyival inkább, mert a jövő évben úgyis aligha folytathatnám a szerkesztést. Értesítőm tehát az év végén tisztességesen visszavonul, hogy átadja a helyet Fraknói közlönyének, melynek több alkalma lesz cikkeit becsesebbé tenni. Délben levelet kaptam Damkier Axeltől, Jókai dán fordítójától Koppenhágából. Hozzá intézett kérdéseimre felelt. Hogyan teszik az embert nevetségessé! Naszluhácz Egyetemi Híradója maga mellett azzal korteskedik, hogy „Tárcája legközelebb felette érdekes közleményeket fog hozni hazai jeles íróink: Závodszky Károly, Benedek Aladár, dr. Várady Antal, Márki Sándor, Dolinay Gyula, Kompolthy Tivadar, Sasváry Ármin stb. (!) tollából, kik méltányolván komoly törekvéseinket, becses közreműködésöket megígérni szívesek voltak”. Fogadok, hogy az egész lista belekerül valamelyik élclap „Csodabogar”- aiba. 16a Széchy.
