Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
648 Márki Sándor naplói I. 1892 Gaál István végzett növendékpapok segédletével tedeumot, majd szentmisét olvasott. Könnyekig megható jelenet volt, mikor a mise végén Dunay felhívta a jelenvoltakat, hogy elhunyt társaikért imádkozzanak. A templomból a hatvanfőnyi társaság a fényképészhez ment, hol csoportképben lefényképeztették magukat. A jelenvoltak mindenike megrendelt a képekből egy emlékpéldányt. Délben kedélyes lakoma volt a Rózsabokorban, melyen mindnyájan részt vettek. Természetesen megeredt nemsokára a tósztok árja. Az első felköszöntőt dr. Márki Sándor budapesti egyetemi tanár, a M. T. Akadémia tagja mondta. Elmondta, hogy 28 év előtt 157-en iratkoztak be a gimnáziumba, s egy alacsony terembe összezsúfolva is vezetni, tanítni tudták őket lelkes tanáraik, oly időben, mikor csak állam volt, nem is haza. A tanárok iránt mélyen érzett kegyeletet oltsuk be gyermekeinkbe is, hogy ne legyen meg ezután is az a panasz, ami megvan ma még, hogy a család nem támogatja az iskolát. Felköszönti különösen Zubriczkyt, a sebhelyes honvédet, Kékust, a 25 éves tanárt s Makróczyt, a jeles matematikust. Kékus Vidor a jelenlevő egykori tanítványokra emelte poharát. Rezey Silvius talpraesetten éltette Végh Ödönt, a találkozó kezdeményezőjét. Dr. Dunay Alajos megható, kegyeletes szavakat szentelt az elhunyt tanárok és iskolatársak emlékének. Szívből jött szavai mély hatást tettek a jelenvoltakra. Makróczy F. Gábor az ifjúságra mondott tósztjában kívánta, hogy 20 év múlva ismét ily vidoran jöjjenek össze egy újabbi találkozóra. Kornstein Ármin a kedélyes összejövetel létrehozóját, Végh Ödönt éltette. Dr. Küchler Gyula felszólalásában indítványozta, hogy ezután minden évben tartsanak ily összejövetelt. Hegedűs Géza ügyes beszédben „Isten hozott”-tal üdvözölte a távolból jött iskolatársakat. Nagy tetszést, tapsot aratott Gencz János hájói g. kát. lelkész hazafias, lelkes tósztja, melyben az egyenlőség, testvériség eszméit hangoztatva a közös haza boldogságára ürítette poharát. Végh Ödön megköszönte Rezey és Kornstein üdvözletét. Élénk derültséget keltett Nábráczky István szellemes, sziporkázó áldomása. Indítványozta, hogy a közelebbi összejövetelkor családjaikat is hozzák el. Makróczy beszédére felelve sokallja a 20 évet; különben is jobb lett volna most elhozni feleségeiket, mert még fiatalok, szépek, de 20 év múlva öregek, csúnyák lesznek. Tamás László a barátságért ivott. Rezey Silvius indítványára elhatározták, hogy 5 év múlva ismét összejönnek találkozóra. Egyúttal felolvasta Rezey: Lenner és Toperczer volt tanulótársak sürgönyeit, melyben mindketten betegségük miatt kimentik magukat. Az ebéd alatt Dula bandája szebbnél szebb magyar nótákat húzott. A víg társaság a sikerült bankett után a Püspökfürdőbe rándult ki.” Ott a mi oláh papjaink egyre mondták a hazafias tósztokat; s mi úgy találtuk, hogy ezek igazán a mi iskolai életünk visszhangjai. Én is kaptam felköszöntőket. Este 10-kor hazaértünk [Nagyváradra, s igazán érzékenyen búcsúztunk el. Csak néhá- nyan mentünk még el a Széchenyibe, hol a tisztek a Rákóczival, Szózattal fogadtak. Életemnek legszebb napjai közé számítom ezt a mait, mely megmutatta, hogy van még barátság a világon. Öt év múlva kik találkoznak ismét?!
