Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
646 Márki Sándor naplói I. 1892 mester, kivel tegeződni kezdtem (vagy inkább ő velem), szintén vendégül akart fogni; hálás egy évek előtt róla írt cikkemért. Iványi beszéli, hogy híjják vissza szerkesztőnek az Alföldhöz, mert Veres Vidor megyei ügyész lesz; a Nagyváradot. 200 előfizetővel vette át; most mégis van 600. De a hírlapviszonyok össze sem hasonlíthatók Aradéval, hova vágyik is. Nagyvárad, jún. 26. De. részt vettem a tedeumon, melyet Császka érsek mondott; végignéztem a [Nagy] áradnak a törököktől való visszafoglalása emlékéül készített tábla leleplezését, s részt vettem a város által adott banketten, Fraknói, Bunyitay, Rácz Miksa stb. szomszédságában. Hlatky nagyon csodálkozott (ő lévén az itteni Szabadelvű Párt elnöke), hogy mi vendégek nem lelkesültünk azon az ízetlen felköszöntőn, melyet Rádl az érsek, egy csomó püspök, pap s más apponyista jelenlétében Tisza Kálmánra mondott. - Du. ott voltam Sz. László új hermájának átvitele ünnepén, melynek fő részét Hummerrel a székesegyház kórusáról néztem végig. Este színházban Pallayékkal, kikkel a kivilágítást is megtekintettem. Napközben sok régi jó ismerőssel találkoztam. N[agy]várad, jún. 27. Lujza néniék meglátogatása után a székesegyházban meghallgattam Schlauch prédikációját, azután Dutkayékkal sörözni mentem a vasúthoz, majd be a Sz[ent] László Társulat közgyűlésére, hol Schlauch a jelen levő Csáky miniszter ellen egy kis hadüzenettel fölérő ünnepi beszédet tartott a király kegyúri jogáról, mit Zichy Nándor még egy kis gorombasággal is megtoldott. - Schlauch püspök ebédjén Kisfaludy Béla szomszédságában ültem. Történelmi jelenet volt, mikor a tegnapi föl nem köszöntése miatt duzzogó, de Zichy és Császka köszöntői után, no meg azáltal, hogy a Gotterhaltét állva hallgattuk végig, megengesztelt Nemecic altbnagy német köszöntője után a Wolafka szavát megfogadó katonai zenekar ráhúzta a Himnuszt. Még csak ekkor állottunk fel igazán. Egy mellettem ülő, pompás hangú esztergomi paptanár teljes hangon kezdett énekelni; eleinte megütköztek rajta, de csakhamar kísérni kezdték; s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy Schlauch veri a taktust, József Ágost és Laci főhercegek gesztikulálva fújják, énekli az altbnagy, az érsek, a sok püspök, pap és világi - éneklik még talán a felszolgáló huszárok is: két strófán keresztül. „Azt gondoltam - mondja mellettem egy szatmári öreg szittya -, csak magam lévén a kálvinista, idegen leszek itten; s ehol van ni: otthon vagyok.” Az éneket asztalbontás és igazi familiáris társalgás követte. A feketénél tisztelegtem a nap hősénél, Nemecicnél; igen szívesen fogadott, s még emlékezett az aradi dolgokra. Jólesett egy kis séta a Rhédey-kertbe. Du. csak Dutkay Pistáékat látogattam meg. Este ismét a színházban; Pallayval azután kisétáltam a Rhédey-kert pompás kivilágításának megszemlélésére. Sarkad, jún. 28. Otthagyva az ünnep többi részét, elbúcsúztam szíves házigazdáimtól, s délben már Sarkadon voltam, a Berti vendége. Meglátogattam Mariskáékat, s Bertivel kiko- csiztam a Farkaskertbe s Imréékhez. A Feketeérről visszajövet leborultam édes szüleimnek most már teljesen kész síremlékeinél. Áldás a legjobb anya és apa emlékére! Sarkad, jún. 29. De. fölkerestem a most olyan üres szülői házat, a kertet, várkertet, Maár Pistát, Osváth Imre bátyánkat, Mikééket, Skultétyékat, Kubányiékat, a papot,193 Püspökyné 19a Kresznerics.
