Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
630 Márki Sándor naplói I. 1892 Imre bácsi - vagy 50 kocsival. Harangjaikat a reformátusok is meghúzatták, mint a haláleset óta többször. Tíz órakor édes jó anyánk mellé tettük édes jó apánkat; abba a földbe, melyet annyira szeretett: a koszorúkkal együtt, melyeket sohasem keresett, de amiket annyira megérdemelt. Imádkozásba, elmélkedésbe mélyedve, édesanyánk keresztjénél álldogálva vártuk meg, míg a sírásók - kik, itteni szokás szerént ingyen, kegyeletből s igen nagy számban vállalkoztak e végső tisztességre, elföldelték a koporsót, mely - minden frázis nélkül - a legbecsületesebb emberek, a legjobb munkások és a legszeretőbb apák egyikét zárja magába, s egyesíti - most már örökre - édes jó feleségével. Adjon az Isten örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! - Áldás szent emlékökre!... A vendégek nagy része még a déli vonattal hazament; köztük Spilka Zsiga is, ki csak a temetésre jött, s még velünk sem beszélve, rögtön távozott. - Mi pedig töltöttük a szomorú napot, ahogy lehetett, s vigaszt kerestünk abban a tudatban, hogy jelenlevők - s távollevők igazi és mély részvéttel fogadták elhunyta hírét; s vigaszt abban, hogy szenvedései nem voltak. Halála előtt egy nappal mosolygva ébredett. „Pipáltam!” - szólt Imréhez. „S jólesett?” - „Nagyon jól!...” S rendelkezett, utasításokat adott, azt képzelve, hogy ott ül most is a kocsin, bejárva az uradalmat. Feleségem mondja, hogy Mariskának nincs baja; Tóni bejött hozzá Pomázról, és szerencsére megbízható cselédünk, Emma is megérkezett. (Atyja jobban van.) így majd csak ellesznek. Tegnap temették dr. Spitzer Antalt is, családunk régi orvosát, ki édesanyánkat is gyógyította. О volt Sarkadon a legjobb orvos. Nyugodjék békével! B[uda]pest, jan. 26. De. 9-kor tartottuk meg a plébániatemplomban a rekviemet édes jó apánkért, s misealapítványt tettünk az ő emlékezetére, mely áldott legyen mindörökké! Látogatást nem tettünk, kivéve vasárnap de. beteg húgunknál, Mariskánál s ma az öreg Osváth Imrénél, ki eljött édesapánk temetésére, pedig maga is beteg! - A lapok kivétel nélkül szépen írnak édesapánkról, s a részvétnyilatkozatok is egyre érkeznek. Hoffmann-nénak a család nevében ismételten kifejeztem köszönetemet, úgy a fiúknak is - s délben szétoszlottunk. A kapocs örökre megszűnt, de az a két sírdomb gyakran elvezet még bennünket gyermekreményünk s bánatunk tanyájához, s az ott lakó testvérek is hittak, hogy ne hanyagoljuk el őket. Én a két Juliskával szerencsésen hazajöttem Budapestre, hol kislányomat jó egészségben találtam. jan. 27. Kollégáim igen melegen fejezték ki részvétöket, a fiúk pedig minden osztályban, ahol ma éppen - négy helyen - órám volt, beszédet intéztek hozzám. Különösen érzékeny és közvetlen volt а IV. А-ban a kis Rohrmann s az V.-ben Domanovszky Sándor beszéde. A lapok - még Sarkadról küldött adataim nyomán - a temetésről is részletesen megemlékeznek. jan. 28. Jancsó írja, hogy a tegnap délelőtti vasúttal elutazott Romániába, hová a kormány fél esztendei tanulmányozásra küldte. - Tegnap este visszaadván Bokor József többszörös látogatás [á]t, megállapodásunk értelmében ma rám küldte a Pallas Magyar Lexikonámk az Árpád-korabeli történelemből reám eső cikkeit átdolgozás, esetleg újraírás céljából. A vállalat ambiciózus; mintegy 200 000 frt költséggel, s a legjobb írók közreműködése mellett létesül. Reám 5-6 év alatt kidolgozandó 5-6 ív jutna. jan. 29. Janinak megadtam a felhatalmazást, hogy édesapám hagyatéka ügyében képvi
