Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

622 Márki Sándor naplói I. 1891 csúztatóját. Temetés után Hegedűs István jelezte, hogy tegnap első látogatáson volt nálam, és sincerizált a kolozsvári állapotokról. Az EMKE éppen ma szólított fel, hogy a nép számára általa kiadandó olvasókönyv számára írjam le az Anjouk korát 1 íven. Megígértem, de a honoráriumot visszaajánlottam. dec. 3. Pulszky, a vén cinikus, szinte sírva jelentette be a Törtjenelmi] Társulatban Wenzel és Hunfalvy halálát. - Csánki mondja, hogy átdolgozás végett Békés megyétől megkapta Haan monográfiáját; de nem vállalja el, mert hitvány munka, forrásidézet nélkül. írassanak egészen új monográfiát. Az enyémet is elhibázottnak tartja, de mi­dőn méltánytalannak említettem a helynévtár dolgában, szinte felfortyant. Bizony, még ő is a sablon embere, s a lámpafénynek dolgozik, nem a napvilágnak! - Lánczy is őszintéskedett, hogy bizony neki semmi kedve sem volt ahhoz tavaly, hogy Szádeczkyt proponálja a kolozsvári tanszékre stb. dec. 4. Hampel, Réthy, Erdélyi, Balássy ösmertetést ígérnek Arad történetéről. A nemes Monográfia Bizottság nem küldött, nem is küld példányt a lapoknak, s így csoda lesz, ha tudomást vesznek róla. dec. 5. Mikulás még ez éven is kirukkolt Mariskának. A „Dondé” (Buzásy Berci) meg­házasodott: elvett egy Jelentsik lányt. Éljen! - A feleségem Kernerékkel elvitte Irént a tisztviselők telepén levő kaszinó megnyitására, melyen Irén eleget táncolhatott, de mégsem mulatott jól. dec. 6. Tegnap reggel 3-4 napi szenvedés után elhunyt volt tanítványom, Simon Gábor földhitelint. tisztviselő, 24 éves korában. Mikor Aradról eljöttem, a vasútnál tanítványaim nevében ő búcsúzott el tőlem, s felelet helyett őt csókoltam meg az ifjúság helyett. Szorgalmas, szolid fiatalember volt, kit csak 2 héttel ezelőtt nevez­tek ki - s egy érpattanás pár nap alatt elbánt vele! Öreg édesanyja előtt ma fejeztem ki részvétemet. - Bartalus Istvánnal, ki a Tört[énelmi] Társulatban (az Akad[émia] dísztermében) igen nagy közönség előtt értekezett a magyar palotászene eredetéről, megismerkedtem. Bíborbársony sipkát viselt - s azzal viccelték, hogy Fraknói helyett ő lett a bíbornok. dec. 7. Maga Péterfy Sándor hívogatott bennünket, hogy este 6-kor menjünk fel a Zirzen intézetbe, hogy beszéd kíséretében adhassa át Zirzen arcképét, melyet a ta­nárkar Balló által festetett. Már bele is kezdett beszédébe, mikor nagy megrökönyö­désére Sebestyén Gyula közbevágott, s „leleplezte”, hogy Péterfy most 50 éves, és mi voltaképp az ő tanügyi érdemeinek és jó szívének megünneplésére jöttünk össze. A meglepetés teljesen sikerült; s a nők arra voltak legbüszkébbek, hogy napokon keresz­tül nem kotyogták ki a nagy titkot. - Azután persze banketteztünk az István szálló­ban. Helyeinket Bertha Ilona és Radnay Bella szellemes versei jelölték ki az asztalnál, hol éjfélig maradtunk együtt. dec. 8. Gimnáziumunk tanárai közül Szilasi Thuküdidészből, Kempf (= Kempis Tamás) Homéroszból fordított le egy kötetre valót. A többiek is meglehetős irod. te­vékenységet fejtenek ki; csak Heinrich Lojzi erősíti, hogy ő még levelet sem ír. dec. 9. Fáiknak átadtam egy példányt Arad történeté bői. A Lloydban Marczali által is­

Next

/
Thumbnails
Contents