Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1891 613 nagy részét. Együtt vacsoráltunk. Kérdeztem, mi ösztönözte a családok történetének megírására. Elbeszélte, hogy már iskolás fiú korában kedvvel forgatta Lehotzky stemmatográfiáját.16 1851-ben, visszatérve olaszországi katonaságából, az Egyetemi Könyvtárhoz jutott, s most már nagy tere nyílt jegyzetek készítésére. 1856-ban Magyar Mihály ódondász az Egyet[emi] Könyvtárba ment sógorával, Kerékgyártó Árpáddal, kinek felesége szintén Ivanich antikvárius leánya volt, s elbeszélték, hogy családtani adatokat keresnek, mivel ki akarják adni Budai Polg[ári] Lexikonát,11 melynek eredeti kéziratát, s ezzel, mint hitte, a kiadás jogát is megvette Magyar Mihály. Kijelentették, hogy az átdolgozásnál csak nyomtatott forrásokat használnak. Nem vették figyelembe Nagy Iván azon megjegyzését, hogy neki ily családtani műhöz kész jegyzetei vannak. О azután meggondolta, hogyha Kerékgyártó munkája megjelenik, az ő vesződsége kárba vesz. Müller Emilnek tett tehát ajánlatot, ki vállalkozott is, de programot kért. Éppen ezt vitte Müllerhez a Régiposta utcába, midőn a Kígyó patika előtt Fribeisz Istvánnal, a Délibáb s több más könyv kiadójával találkozott. Ez addig beszélt neki, hogy kiadás végett utoljára is ő kapta meg a művet.18 Kerékgyártó munkája19 2-3 héttel előbb jelent meg, az ő második füzetök azonban már megelőzte pár nappal a Kerékgyártóék második füzetét, amiből az elsőbbséget illetőleg egy kis polémia támadt. A boríték nyomatásakor Fribeisz kijelentette, hogy a sajtórendtartás értelmében ő, mint nem könyvárus, nem szerepelhet kiadó gyanánt; azért mint szerkesztő fungált. Mikor azonban az első kötet elkészült, Nagy kijelentette, hogy - félreértések elkerülése végett - igazi szerepét kell bevallania, mi meg is történt. - A két első kötet után semmit sem kapott Fribeisztól, mire úgy elkeseredett, hogy már abba akarta hagyni az egészet. Fribeisszal végre is úgy egyezett ki, hogy a kikötött 1200 példányból honorárium gyanánt 400 az övé legyen. Ekkor Ráth Mór vette át a kiadást. A mű továbbra is 1200 (a pótkötet csak 800) példányban jelent meg. - Nagynak az ötvenes évekig feldolgozott naplójegyzetei vannak; azon túl is bővek a jegyzetei. Fenyegetőzött, hogy tűzbe dobja valamennyit, talán csak azért, hogy kifejtsem, milyen nagy veszteség volna az. Mutatta összes munkáinak a jegyzékét, mely egy, a Világban 1844-[ben] közölt tárcán kezdődik. Mutatta Szontagh Pálnak nála levő, néha igen hamiskás verseit stb., stb., s elbeszélte, hogy Horváth Mihály 1849- [ben] azért lett Csanádi püspök, mert Kossuth nővérét szerette. Stb., stb. Szóval az öreg, ki odajöttünkkor morózus volt, mert nem találta a pipaszopókáját, úgy belemelegedett a beszédbe, hogy alig akart elereszteni bennünket. aug. 27. Hazajöttünk Budapestre, ahol legjobb nekünk. aug. 28. Találkoztam Aradról ide felhozott régi kollégáimmal, Simonkaival és Varga Ottóval. aug. 29. Zsiga sógor délben, Márki Irénke húgom este, hozzánk szállt. - A Franklin 16 Lehotzky, Andreas: Stemmatographia nobilium familiarum regni Hungáriáé. Premissa est series chronologica quatuor statuum et ordinum e diplomatibus eruta. 1-2. köt. Posonii, 1796-1798. 17Magyar ország polgári históriájára való lexicon, a’ XVI. század végéig. 1-3. köt. Kész. Budai Ferentz. Kiadta Budai É’saiás. Nagy-Váradonn, 1804-1805. 18 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1-13. köt. Pest, 1857-1865., 1868. 19 Kerékgyártó Árpád: Magyarok életrajzai. I. szakasz : a hajdankortól az 1600. évig. Pest, 1856-59. 1-7. füzet. A-В. Szinnyei szerint a kiadó, Magyar Mihály 1860-ban bekövetkezett halála után a kézirat elveszett s a kiadás félbeszakadt. Vö.: Nagy Iván naplója. Szerk. Tyekvicska Árpád. Balassagyarmat, 1998. 190-192. p.
