Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1890 583 levest, melynél előbb ki kellett találnom, melyik betű mit jelent. Mindenképpen pappá akart tenni, s egész játékoltárt szerzett be számomra; s én misézgettem, hordtam az ideajándékozgatott cingulusokat stb., és az ő száraz káplánjának nevezgettem magamat. Visszaemlékezem sok száz apróságra, s ezek kedvéért szívesen elfelejtem, hogy később, mivel mást is szerencsétlenné tett már a cölibátus, tüntetőleg kerülték őt a sarkadiak, úgyhogy el is ment közülök, de már szinte nyíltan élt gazdasszonyával. Nagy műbarát volt, s az első szép festményeket nála, az egyszerű, de valóban úrias falusi papnál láttam. Munkácsy, Than, Lotz, Keleti, Telepi, Böhm stb. eredeti festményekkel voltak képviselve. Erősen használtam 2-3000 kötetre menő könyvtárát is. Én jó embernek ösmertem őt, s hálátlan volnék, ha megtagadnám azt a tiszteletet, melyet a neveltetésemre való felügyelettel bőven megérdemelt tőlem. Kegyeletemet rövid életrajza megírásával jeleztem a Pesti Napló ban.18 Hatalmas, daliás alak volt, mikor én ösmertem, 25 éven át. Mint ősz és meghajlott ember végezte életét 71 éves korában. Nyugodjék békében! - Este Spitkóné is megérkezett Székesfehérvárról, hol nagy nehezen találtak lakást. aug. 31. De. Spitkó letette a főigazgatói esküt, s még találkozott nálam Zsiga és Soltész sógorokkal. О a délutáni vonattal Székesfehérvárra, Zsiga és Soltész a 10 órai estivel Bécsbe utazott. Lujza itt maradt. Zsiga megkért, 8-án helyettesítném, mint násznagyot, Balassa Bélának a Vlaskovics lánnyal való menyegzőjén. szept. 1. A reggeli lapokból olvastam, hogy Szabó Károly tegnap Kolozsvárott elhunyt. Éppen ma egy éve, hogy bizalmas beszélgetésbe merülve utaztam vele Nagybányától Szatmárig, s azóta is találkoztam vele. Földim volt, jóakaróm s egyik kedvelt historikusom. Május 10-én mondtam neki, hogy nem kényelmes dolog az ő iskolájához tartozni, mert a modern historikusok bornírtnak tartják, kik hisznek a néphagyományokban, vagy legalább bíznak abban, hogy van történeti magvuk a Névtelen Jegyző-félék által tudákosan felhasznált néphagyományoknak. E beszélgetés alkalmával egész álláspontját kifejtette a jó öreg. A nyáron négy hetet Párádon töltött, de vesebaja csak súlyosabb lett. „Hagyják az Úristenre - mondta egy hét előtt is Szádeczkynek -, majd elvégzi ő, ami dolga van velem.” Doktorai közül csak Purjeszt szerette, mert az (látva gyógyíthatatlan baját) nem gátolta kedvteléseiben. Talán éppen halála napján telt be tanárkodásának 30. éve, s ő ez idő alatt nagyon kevés estét töltött otthon. Egész nap íróasztalánál görnyedett, de esténkint vendéglőkben, kugli és bor mellett mulatozott. - A lapok idáig aránylag keveset írtak róla; talán az lesz az első hosszabb cikk, mely holnap tőlem jelenik meg a Pesti Napló ban.19 S ez legyen kegyeletem jele; mert bár Szádeczky erősen hí, fogreumám miatt nem mehetek le a holnapi temetésre. Nyugodjék békében! Délelőtt megösmerkedtem Kiss Jankef költőnkkel, abból a szívemelő alkalomból, hogy fiát a polit, földrajzból meg kellett buktatnom. szept. 4. Megnyitottuk az isk. évet. A VI. osztály főnöke vagyok s a IV. A., B. osztálytól fölfelé tanítom a történetet heti 17 órában. Zirzenéknél is ma konferenciáztunk először. Itt a polg. tanítónőképző I. osztályában 3, a nevelőnőképző II. oszt.-[ban] 2 órát, az egyetemen 1, összesen 23 órát adok hetenkint. Elég! - Lauffertől ma vettem föl a Szulik-tankönyv 200 frt-os honoráriumát. Új kiadásnál új megegyezésnek van helye. 18 [S. n.]: Halálesetek. Pesti Napló, 41. évf. 1890. aug. 31. 240. sz. [3.] p. 19 Szabó Károly. Pesti Napló, 1890. szept. 2. 1. p.
