Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

MArki Sándor naplói I. 1890

581

rosszul érezte magát, dr. Simon Bálint tanácsának meghallgatása után útnak indultunk Budapest felé. Édesapámat jó egészségben hagytuk s jó kedélyben, mit talán növelni fog, hogy alig ültünk vasútra, megeredt a rég várt zápor, melynél jobban - a búcsúzásnál - csak Mariska könnyei hullottak.

Budapest, aug. 22.

Reggel 6-kor érkeztünk haza poros lakásunkba. Örült is Pubi, a kis kanári, melyet a házmestertől felhozattunk. Napközben Mariska bágyadt volt, s dr. Bátori pihenést javasolt; baját gyomorrontásnak mondta. Este 7 órakor jelen voltam midőn az egyetemes (IV.) tanítógyűlés tagjai megkoszorúzták nagybátyámnak, Márki Józsefnek a Kerepesi temetőben (XXI. 12. 26. sz. a.) levő sírkövét, melyet a Népnevelők Budapesti Egyesülete közadakozásból készíttetett. Lakits Vendel megható szavakban méltatta a boldogultnak a tanügy körül szerzett érdemeit; majd Somlyay József, az emlék felállításának indítványozója szavalta el Pósa Lajosnak ez alkalomra írt szép költeményét. Igazán mondta a boldogultról, hogy: „Szerette hőn a jó tanítót, / Mint szebb jövő szent zálogát, / Selyemkendővel törölgette, / Verejtékgyöngyös homlokát. / Szorgalmasan szállt, mint a méhe, / Az illatos mezők felett: / Számunkra ott sűrű köpükbe / Méztudományt gyűjtögetett.”

Péterfy Sándor megköszönvén a család megjelenését (Ida, Emma, Kerner s én), az ünnep véget ért. Pósa Lajos odajött, s bemutatta magát; valaha úgyis ösmertük egymást.

aug. 23.

Márki Pista öcsémet aug. 11-[én] a király Ischlben a 9. honv. gyalogezredhez, Kassára kinevezte hadapród tiszthelyettesnek. Éljen! Thuránszky Irén a budapesti II. kér. tanítónő-képezde igazgatója lett. Szívből gratuláltam neki. Viszont részvétlevelet írtam Szeberényi Gusztávnak, ki gazd. segéd Zsiga mellett Mezőhegyesen, atyja, a bányakerületi ág. hitv. ev. püspök, s Pálffy József aradi kir. főmérnöknek neje, feleségem barátnéja elhunyta alkalmából. - Mint Köpesdy mondja, Kiáltosy beteg, s 4 havi szabadságidőt kért. Az Orsz[ágos] Tanárképezde igazgatója 3 évre Beöthy Zsolt lett. - Édesapám ma töltötte be élete 78. évét. Isten éltesse sokáig boldogan!

aug. 24.

Ma töltöttem be boldog házasságomnak 12. évét. Délelőtt nagy sietve kikorrigáltam Szulik-féle tankönyvem hátralévő íveit, s du. a gyorsvonattal Vácra mentünk, hogy a napot Horpácson ünnepeljük. Kár volt annyira sietnünk, mert csak 2 óra múlva kaptunk kocsist. Éppen 6 órakor indultunk, „mint 12 év előtt” - tette hozzá Juliska. A néniéket Horpácson ('A 10-kor!) már az ágyból vertük föl: így tehát sikerült a meglepetés.

aug. 25.

Nagy Iván panaszkodik, hogy feleségének nincs maradása Horpácson: menni akar azon helyről, hol utolsó fiának sírja van - s hol 12 év előtt ő, Nagy Iván, midőn az orvosok már lemondtak róla, egészségét visszanyerte. Az öreg Szontagh Pál éppen eznap utazott be Budapestre, hogy fülbaja miatt huzamosabban gyógyíttassa magát. Szakácsnéja (kit Szontagh a kocsiban maga mellett jobb felől szokott ültetni) váltig sopánkodott rajta. „Megmondtam neki, hogy a’ bizony nem egyéb, mint hektika!” S nagyot nézett, mikor mondtam, hogy máskor ilyen furcsát ne mondjon neki. Mili néni is nagyon gyönge; ő már szegény csakugyan hektikás. - Egyébiránt a nap nagyobb részét Iván bátyámnak mintegy tízezer kötetes - és valamely közintézetnek szánt - könyvtárában töltöttem.