Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

576

Márki Sándor naplói I. 1890

keveset kaphattak még! A sarkadi cigányok azonban nemcsak név-, de születésnapjainkat is számon tartják, s jönnek hegedűszóval köszönteni édesapánkat.

júl. 7.

Bertivel a határban.

júl. 8.

Kisleányom 11. születésnapja; all. arckép! A Nuszbek gyerekektől galambot, a többitől virágot, tőlünk sok-sok puszit kapott. Isten éltesse! Édesapámmal a határban jártam.

júl. 9.

Ismét a határban. Ebéden Bertinél. Délután Kétegyházáról Böhmné látogatott meg bennünket.

júl. 10.

É.apámmal a határban (Pasariban). 2985 kereszt búzánk lett.

júl. 11.

De. Feketeéren. Du. Mari néni azzal fenyegetőzött, hogyha - mint gyám - elfogadom Ferenczy Ilonka részére Imre ajándékát, mellyel a Borca néni hagyatékát - a Mari néni ellen megindított per alapján - Ilonkának engedi át, a leányról leveszi a kezét. No, de hát est modus in rebus!

júl. 13.

Tóni Hamburgból írja, hogy nincs semmi baja. Azóta Helgolandban nézi a für- dőzőket.

júl. 15.

Bertivel Mezőhegyesre mentem, ő fia, én Zsiga látogatására. Zsigát beperelték az öreg Vilcsinszky Péter örökösei a neki jutott 1700 frt miatt.

júl. 16.

Bertivel berándultunk Szegedre. Meglátogattuk Schweidel Bélát, ki igen szívesen fogadott, s megmutatta atyja (a vértanú) fiatalkori arcképét. Azután 3 órai kocsizás alatt bejártuk a város legnagyobb részét; ezt a rekonstrukció óta még nem is láttam. - Délben a Bástya vendéglőben összetalálkoztam volt tanítványommal, Scher városi mérnökkel, s a portyázást az ő társaságában folytattuk. Megnéztem különösebben a Somogyi Könyvtárt, mely éppúgy meglepett, mint a gimnázium, melyet kedves igazgatója, Magyar Gábor, kinél más vidéki, többnyire paptanárok is voltak jelen, behatóan megmutogatott. Az egész városról a városház tornyából szereztem áttekintést, mint ezelőtt 12 évvel, első utam alkalmával. Kár, hogy oly roppant hőség uralkodott. Az esti vonattal Mezőhegyesre mentünk vissza, hol az állomásról Fecs- késre, Zsiga lakására hajtatva, alig tudtuk elkerülni a nagy zivatart.

júl. 17.

Bertivel de. M[ező]hegyesről Kétegyházára mentem. Ott várt reám feleségem és leányom, kik tegnapelőtt idáig kísértek bennünket. Szekér Mihály bátyánk mondja, hogy nagy gond van a mi szülőházunkra, ami ugyan szerény kis ház ott a csikóskert szélén. Gratuláltam unokájának, Kiss Emmának, aki a múltkor Kétegyházán egy asztalosnak 2 kislányát mentette ki az égő házból. - Este Böhmék a gyerekekkel s a náluk vakációzó Teleszky Bélával Csabáig kísértek bennünket, ahol Szekér Gyula nagyban épülhetett azon, hogy ily jó barátságban lát bennünket testvérével, ki őt „felsége” miatt el sem fogadja. Otthon Sarkadon édesapám várt és látott bennünket jó kedvvel.