Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1889

551

festtettem az ebédlőt, dolgozószobámat, az előszobát s a konyhát. Este a Földr[ajzi] Társfulat] ülése után Lóczy, Halaváts, Posewitz, Téry, Thirring és Jankó társaságában Gundelnek az Akadémiával szemben levő (Nádor) új sorházában mulatozva ösztökéltük Lóczyt a főtitkárság elvállalására; ő azután egész nyíltan kijelentette, hogy neki erre nincs ideje; Vambéry úgy mondta neki, hogy ő tiszt, elnök akar lenni, Lóczyt elnökké kívánja választatni, ő pedig - engem akar főtitkárul. - A többiek nagyon meg voltak elégedve. (NB. Berecz alelnök lenne), de én nem, mert teljesen kizökkentene ez állás a históriából, melyre pedig föltétlenül adni akarom magamat. Remélem, úgyis csak terv marad az egész; s Berecz nekem oly jó emberem, hogy föl sem léphetnék ellene.

okt. 25.

Korábban Jancsó, most pedig Sebestyén dicsérték ki lapjaikban leányisk. földrajzomat. Mariska szerént a kislányok is nagyra vannak vele, hogy ez „jó könyv, mert rövid, és mégis megvan benne minden, amit tudni kell”. Ideigl. használatába Verédy tanfelügyelő már beleegyezett.

okt. 26.

Kerékgyártó Árpádné temetésén az egyetem historikusaival beszélhettem ki magamat. Ballagi szerént készül valami az egyetemen, mi engem nagyon érdekel. „Majd” elmondja. Salamon fölemlítette, hogy Dósamat múltkori egyik előadásán megdicsérte, ha pártszempontból írottnak mondotta is.

okt. 27.

Az Ethnogrjaphiai] Társulat végleges alakuló ülésén sok év után ismét hallhattam Jókait, ki röviden, szépen s még mindig kedves csengésű hangon beszélt. - A választmányban - melyre a szavazatokat „szedtem” - nem vagyok benn, mert valami előadónak szemelt ki Herrmann, a titkár, akivel emiatt Jancsónál évődtem. Mutatta Jancsó Kollmann-nak egy kéziratát, mely legalább 20 nyomt. ívet tenne a Középiskolái] Szemlé ben; szegény öreg, mindig ilyen impraktikus volt!

okt. 28.

„Lesz-e historikus Dedekből?” - kérdezte ma papunk, Novák, panaszkodva, hogy a fiatalabb tudósnemzedék kevésbé fordul a történetírás felé. Én azt hiszem, lesz; a karthauziakról31 írt könyve, mellyel tegnapelőtt engem is megajándékozott, igen érdekes és tanulságos munka.

okt. 29.

Ma húsz éve „jártam” először külföldön: Pozsonyból Pápay Nácival s tanítványaival, a két Rakovszky fiúval, kik közöl az egyik azóta Afrikában is utazott, s Kállay Rudival és Zoltánnal elgyalogoltunk Wolfsthalba. Mily jólesett este, hazaérve a fűtött kemence! Majdnem oly jól, mint ma este az ürmös a Régészeti Egyesület ülése után, hol Boncz Ödönnel és dr. Posta Bélával ismerkedtem meg. Konstantinápolyi útja óta most találkoztam először Thaly Kálmánnal is; mint mondja, 11 napig kellett ácsorogniok a szultán előszobáiban, hogy az államlevéltárba való bejuthatást kieszközöljék. Az öreg Pulszky bemutatta a gyűlésen a szentannai aranyleletet, mely „oly sok viszály után” végre csakugyan a múzeum birtokába jutott.

okt. 30.

Fábry Gyulát a Budapesti Törvényszékhez jegyzőnek nevezték ki. Alig olvastam e hírt, találkoztam vele az utcán, s így gratulálhattam is neki.

nov. 1.

A krisztinavárosi temetőben fölkerestem szegény Pista bátyám és Virág Bene31 Dedek Crescens Lajos: A karthausiak Magyarországban. Bp., 1889. III, 254 p.