Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
540 Márki Sándor naplói I. 1889 ben kelt föl a nap. S a fölkelő nap országát, ha csak negyedfél hétig voltunk is tőle távol, teljes szívünkből üdvözöltük. Kelet egy rózsája, egy zsidó lány, ki velünk utazott, kinyitotta az ablakot s a betóduló éles levegő mindjárt visszahozta, legalábbis néhány hétre, vállreumámat. De le is maradt Muraszerdahelyről, hova ügyekezett, és csak Nagykanizsán szállhatott le. Helyét az újra előkerült Zachar foglalta el, s most négyen (ő, Szádeczky, Fábry s én) Budapestig minden további nevezetes esemény nélkül folytattuk utunkat. A Déli vasút pályaháznál szívélyesen elbúcsúztam Szádeczkytől s a jószívű Fábrytól, majd Zachartól is, kivel egy kocsin mentem haza. Körülbelül 5000 kilométer utat tettünk együtt, jóformán éjjel-nappal egymás társaságában időztünk; nem csoda tehát, ha mint régi jó barátok váltunk el egymástól. S remélem, hogy utunk változatos-tréfás, tanulságos, szép benyomásait még fel-feleleveníthetjük egymás társaságában. Otthon lA 11 órakor csak a Pubi (kis kanárim) fogadott, s eleinte ő is gyanúsan pislogott reám. Ez idő szerént való ápolójával, Duschek Pistával egész nap nem találkozhattam. A Plútó meg (Köpesdy dogja) majdnem megharapott, de resteilte is azután a tévedést. Köpesdy szerént valószínűleg Simon jön intézetünkhöz tanárnak a II. kerületi gimnáziumtól. Kókainál dr. Maywald Oszkárral ösmerkedtem meg. Juliska csak pár sorban értesít, hogy 28-án délután érkeznek Sarkadra, hova én még ma indulok. Sarkad, júl. 26. Hajnalban érkeztem Sarkadra, hol édesapámat és Juliska nénémet jó egészségben találtam. Ellenben Fényes Kálmán, az írnok, éppen akkor került elő a várkertben roppant lázban tett útjából, s heves betegségével aggodalomba ejtette az egész házat. Délelőtt még meglátogattam Bertiéket s Mariskáékat, délután pedig édesapámmal a tanyát s Mari néniéket. A termés ez idén csak harmada a tavalyinak. júl. 27. Fényes látogatására testvérei is eljöttek. Állapota, szerencsére jobbra fordult. - Csak most értesültem, hogy Sziber Nándor gyulai kántor (sarkadi fiú) elhunyt. Ny. b.! - Lóczy, Simonyi és Ballagi egyet, rendes tanárok lettek. Éljenek! júl. 28. A reggelinél - feleségem és leányom fogadott. Az ígért időnél fél nappal előbb Nuszbek kocsiján érkeztek, nem édesapámén, s így teljesen sikerült a kedves meglepetés. A viszontlátás öröme annál nagyobb volt, mert Juliska igen virágzóan néz ki, Mariska gyöngébb színben van ugyan, de vidám és kedves. Szliácson feleségem csak 12 fürdőt vett, s azt Mariska is használta; különösen jó barátságban volt Lajos bácsijával, ki mindig etette és sétáltatta volna. A gyerek naplót is vezetett ez idő alatt, s kedves naivságokat írt bele. Pl., hogy Lajos bácsival a réten sétált, s látta, amint arrafelé robogott a vonat. És ő arra gondolt, milyen jó volna az, ha azon megérkeznék az ő kis apja.... Téntatartóm alá is készített (egészen saját terve szerént) egy kis térítőt. De, mert nem volt vele egészen megelégedve, szó nélkül tette rendeltetése helyére.... S azután ne csókolja össze az ember, mikor negyedfél hét után először látja! júl. 29. Édesapámmal a tanyán. júl. 30. Nemzeti ebéd Imrénél. A kedd ezentúl jour fix. Hallgattuk fia és Tóth, gyulai
