Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
530 Márki Sándor naplói I. 1889 A nagy eső és égő talpam elvette a kedvemet attól, hogy Munkácsy estélyére is elmenjek. Majd referál róla Szádeczky, ki dehogy maradna el valahonnan, kivált oly estélyről, hol közel 2000-en lesznek jelen. Lefeküdtem és jól aludtam. Párizs, júl. 10. Délelőtt elzarándokoltunk a Pére-Lachaise-be, hol annyi híres név viselője nyugszik; a Bastille téren megnéztük a Bastille panorámáját, mely a csalódásig hű képet nyújt a száz év előtti ostromról s a lettres de cachet-k áldozatainak tömlöceiről, kínoztatásáról stb. Szerencse, hogy nem kerestük magát a Bastille-t, mint állítólag egy kiránduló kollégánk, noha talán ő is csak a Suffren utcai részleges rekonstrukciót értette. Azután átszaladtunk a Jardin des Plantes-ba, melynek inkább állatkertjét jártuk be nagy okosan. Hazatérve útba ejtettük Abélard és Héloise házát s a Morgue- ot is. Délután két órakor már a Pantheon előtt álltunk, hogy letegyük a kiránduló magyarok óriási koszorúját Hugo Viktor sírjára. Várady Tóni magyar és francia beszéde magyart és franciát egyaránt lelkesített. Náday is szépen szavalta Bartók alkalmi költeményét. A Nemzetközi Irodalmi Társaság nevében Ratisbonne beszélt; utána a költő veje, Lockroy képviselő és volt miniszter, s a francia képviselőházból ismert Clovis Hugues szónokolt. Mi csak oroszlánnak neveztük hosszú sörényéről. Azután nagy bajuszú Orbán Balázs, különben H[ugo] Viktor személyes ösmerője, nyújtózkodott egy dikció erejéig. Beszéde alatt kevesedmagammal lementem az altemplomba, hogy lássam a nagy költő s a többi nagyok sírját és emlékeit. Lejött azután a nagy tömeg is a koszorú elhelyezése végett. Innen a társaság egy jelentékeny része Gambetta szobrának megkoszorúzására indult. Én már csak szívben áldoztam a nemzet nagy regenerátorának, az időt azonban inkább tanulmányokra használtam fel. Megnéztem a Luxembourg-palota parkját, szobor- és képtárát, s onnan néhány társammal a kiállításba rándultam ki. Ezúttal különösen az emberi munka fejlődésének történeti összeállítását, a 10 m átmérőjű földtekét, az amerikai, ázsiai és keleti osztályokat nézegettem, s ezúttal sem állhattam meg, hogy ne gyönyörködjem még a képzőművészeti kiállítás remek szobraiban. Ma egyébiránt kevesen, csak 110000-en voltunk a kiállításban. Pihenésül Széllel és Zacharral Kovács Dezső és Ilona cimbalomjátékát hallgattam. Anyjuk, egy vén cigányasszony, tegnap fogott el a kiállítás területén mint magyart, s „kelebibűl” (mint Sarkadon mondanák) mindjárt előhúzta a két aranyérmet, melyet gyerekei a pár nap előtti versenyen nyertek. Pedig sok jobb cimbalmosunk van. Végül a kiállítás területének, kivált a szökőkutaknak tündéri kivilágításában gyönyörködtem - azután pihenést engedtem elgyötrött talpaimnak. Pedig bizony elmehettem volna a kiállítók által Párizs hatósága részére adott bálra, mert 16000 főnyi báli közönséget nemigen láthat egyhamar az ember, még a párizsi iparcsarnokban sem. Párizs, júl. 11. A délelőttöt az Eiffel-torony megtekintésére használtam fel, s mint naponkint 10-15000 ember, én is felhúzattam magamat a torony 275 méter magas 3. emeletéig, és hosszasabban gyönyörködtem az alattam elterülő nagyszerű látványban. 9 órától du. 1-ig ácsorogtam és várakoztam, de jutalmazottnak éreztem magamat. Kár, hogy már a híréért is egészen fel nem mehettünk; ott van Eiffel szobája és Richard fiz.
